M. szól

Valahogy egy vacsora közben a köröm festésre terelődött a szó, persze M. rögtön azt mondta, hogy fessük be a körmét. Éppen vicces kedvemben voltam, ezért csípőből jött a válasz: Amíg az én házamban laksz, az én kenyeremet eszed, nem festheted be a körmöd.
Erre M.: -"Nem eszem a kenyeredet."
- Akkor mit eszel?
- "Müzlit" hangzott az egyszerű válasz, hát igen a gyerekek nálunk minden nap müzlit reggeliznek. :)

Bizalom

Még bizony nagyon rá kell dolgoznom erre a témára. Ahogy az előz bejegyzésben említettem V-ról lekerült a pelenka a hétvégén. Azóta sem érintkezett alulról velük, csak bugyikkal (V. nyelven "bubó"). Vasárnap este még megkapta a pelenkát, de már nem akarta felvenni, erre alkut kötöttünk, miszerint, ha reggel tiszta a bugyor, másnap este bugyit kaphat. Reggel siker, sőt, egész napos széria, míg én a jóanyja csak háromszor aggódtam túl a dolgot. Igen pontosan háromszor volt a nap folyamán házon kívül velünk a lány.
Ma hosszabb útra indultunk, gyerekprogramra (tipegőre járunk), ahol megint csak ügyesen célba értek a dolgok. Azért kezdek felengedni, mert ma alig gondoltam arra, mit reagálnak az emberek, ha a lány éppen mondjuk a hév ülésében találna bepisilni. Természetesen váltóruha volt nálam, még egy ideig hordozom magammal, aztán napok múltán úgyis elfelejtődik, remélem nem is lesz rá soha sem szükségünk.
Mérhetetlenül büszke vagyok, és imádom az új popó formáját. Hatalmas a változás a moshatós látvány után. Hogy mennyi ruha lóg így a lányon :)

V. nagylányossága

Több dologban is hatalmasat ugrott a kicsi lánykánk. Először is beszél, de nem ám egy-két szavas mondatokban, hanem öt-hat szavasakat mond, és egész nap be nem áll a szája (énekel is, meg mesél). Igen volt kitől örökölnie, és itt most nem magamra gondolok (hanem a tesójára)!
Mai aranyköpése: "anya hazudott, nem jön a pisi. apa hazudott, nem pisil Vivi" mindezt énekelve a bilijén üldögélve, persze percek múlva sikerült, aminek kellett!

Ez a másik nagy dolog, hogy szobatisztul. Tudom, már egy ideje, hiszen már tavaly télen is 80%-ban a bilibe végezte a kisdolgot, míg 100%-ban a nagyot, de aztán két évesen a dackorszak őt sem kerülte el, és már csak azért sem, újra pelenkába, mindent. Majd nagyon csúnya piros lett a lenti tájékon, sőt ha huzamosabb ideig nem engedett a pelenka közelébe, már a hólyagok is megjelentek. Kentük mi lelkesen több féle krémmel, de hiába, csak ideig-óráig volt javulás. Szóval taktikát váltottunk, rábeszélés, hogyha ügyesen pisilsz, nem fog fájni, ha sikerül, kapsz x puszit, és így tovább... de alig volt eredmény.
 Majd tegnap levettem a pelenkát, és csak éjjelre adtam vissza. Összesen egyszer pisilt be, másodjára már magától ült bilire, és siker, majd mindig  két szem mazsola "díjként". Sőt tegnap délután a nagybevásárlás közben is szólt, kivárta, míg kiérünk, ott sorba állunk és siker! Ma csak reggel volt balesete, pedig a délelőtt nagyobb részét gyerekprogramon töltöttük, ahol magától szólt háromszor is, és tényleg pisilt a gyerek wc-be.
A lenti tájékon jelentős a javulás, és mielőtt elfelejtem az esti pelus is tisztán került le róla!

Még egy feljegyezni váró adat: tud páros lábon ugrálni, és egy hónapja futóbiciklivel közlekedik, szigorúan bukósisakkal, mert az kell.

Foglalkozás választó

M. jövőbeli tervei: "boszorkány lehetek, vagy rendőr, vagy rab(l)ó, vagy még kalóz, de ez veszélyes, mert harcolnak a katonákkal"

Jaj nekünk!:)

Vérvétel

Első vérvétel* pipa.
Megelőzte egy orvosi beutaló kérés, amit két nap alatt sikerült csak megejteni, mert az első napon hiába lett volna rendelési ideje, nem jelent meg a doktornő, az asszisztens meg hiába tudott volna adni papírt, a nyomtató hibája miatt nem tudott. Ezután újra próbálkoztam, negyed óra várakozás, kétszeri szólás után (kismamák soron kívül, na persze) bejutottam a doktornőhöz, aki egy laza mozdulattal félre dobta a nőgyógyász által küldött papírt, és a saját feje alapján nyomtatta is a beutalót (szóltam, hogy a macska miatt kellene toxoplazma szűrés is, de fogalma sem volt, megtudják-e csinálni a  helyi rendelőben). Kiskönyvben pecsét, vizsgálat aláírva, bár rám sem nézett... EKG beutalót nem kaptam, de nem megyek vissza, szerencsére anyu megcsinálja majd pár hét múlva a kórházban.
Van magán háziorvos?

Bejelentkeztem magán nőgyógyászhoz, másfél hónap múlva volt időpont. Már nem lepődöm meg semmin.

*még sosem éreztem magam olyan rosszul vérvétel alatt, mint most, nem akart folyni a vérem, aki megszúrt pumpálta a karomat, de erre olyan hányinger, majd szédülés tört rám, hogy alig tudtam magamról... nagyon remélem, hogy csak amiatt volt, hogy rosszul szúrtak nem, és ebből nem lesz rendszer

FelejtŐ

Hiába állna előttem, a már megszokott egyik helyről másikra vándorlás, mégis csak a védőnőig jutottam el. Kiskönyv pipa!
Most kellene meglátogatni a háziorvost, EKG-ra menni, lecsapoltatni magamat, és kórházi ultrahang, meg újra nőgyógyász. Mintha lenne szabadidőm a két gyerek mellett. Szóval be kell mindent ütemezni, még azt is eltervezem, mikor telefonálok időpont kérés miatt. Itt a bibi, hogy ezt hiába írtam fel a létező összes helyre, mégis elfelejtettem hívni a kórházat. Hétfőre beállítom az ébresztést a telefonomon.
Addig is nyertem pár napot, hogy átgondoljam melyik orvoshoz menjek, ahhoz, akihez V-val várandósan járjam, vagy az újhoz, akihez a mostani baba várandósága alatt kerültem, nem lesz egyszerű döntés...

Napi Hír

V. pont be lett íratva az óvodába.
 Reméljük jövő februárban ő is beöltözve mulathat a katica csoport tagjaként.
M. már most várja, hogy mellette ülve ebédeljen a lány...

Hogy volt...

Három hetünk volt gondolkozni, átalakítani a terveket, mi is lenne, hogyan csinálnánk, ha ketten érkeznének, egy helyett. Új autó, költözés, ikres hasznos dolgok böngészésével teltek a napok. Beletörődni, hogy el kell engedni az otthoni háborítatlanságot, a tökéletes szülést, amit a lánykámnak köszönhetően már átélhettem, nem volt egyszerű, és mire éppen sikerült el is érkezett a tegnapi nap.
Kilenc órára volt időpontom, ami előtt hét perccel kaptam egy sms-t, hogy csak fél tízre érkezzem, mindezt akkor, mikor már az ajtóban álltam fél órája... így indultunk. Aztán az orvos rögtön kiengesztelt, mert az első kérdése az volt, ugye időben értesítette, hogy késni fog, mert direkt szólt az asszisztensnek. Ráadásul V-át behívta a vizsgálatra és végig türelemmel magyarázott a nagyon nyűgös lányomnak.
Az egyik petezsákban megtalálta a szépen fejlődő, tökéletes mérettel rendelkező, pulzáló szívű babát.*
Míg a másik hiába nőtt, anno öt mm-es volt, most tizenhárom, nem látott benne semmit sem.
Vegyesek az érzéseim, hiszen már én is kezdtem beleélni magam (az apjuk teljesen), hogy nem egyedül érkeznek hozzánk. Viszont meg is könnyebbültem, mert nem lettem volna felkészülve a két gyerekkel járó többlet munkára, hogy kórházba menjek, sok napig távol a gyerekektől.
Most, ha minden szépen halad, megint megpróbálkozhatom a tökéletes szüléssel (ma este megyünk is az osz infóestre)... addig még sok minden vár ránk, egy kis védőnő/gyerekorvos szemlélet formázással kezdve.

Négy hét múlva a tizenkettedik heti uh, aztán nőgyógyász látogatás, de addig is a szokásos kör elkezdése: védőnő, háziorvos, vérvétel. Jövő héten pedig Születés Hete lesz nálunk is, és ez amiatt izgalmas, mert én vagyok az egyik rendező.

* M. csalódott, mert ő két babát szeretett volna, de ezek után akkor az az egy fiú legyen. Ahogy megláttam a képernyőn az első gondolatom az volt, hogy fiú, meglátjuk nem sokára.