Hat hete(s)

Pénteken lett vége a gyerekágyas időszaknak.
Már nem számít újszülöttnek.
Nem is néz ki annak, kikerekedett a pár hét alatt, megnőtt a tokája. Kerek buci feje van:)
Otthoni mérés szerint éppen öt és fél kiló, tehát kicsit több, mint két kilót hízott a születése óta.
Átlag két óránként jelentkezik ennivalóért, amivel maximum öt perc alatt végez is. Aztán beájul. Emiatt sokszor evés után csak egy-másfél órával büfög.
Pár napja tudatosan mosolyog is, a család női tagjainak csak úgy szórja a mosolyokat!
Erősödik, emelgeti a fejét hason fekve. Ebben a pozícióban nagyobbakat alszik éjjel.

(én küzdöm az alváshiánnyal, az idővel, hogy megsokszorozódjam)

A nagyok éppen lázas-köhögös betegek, MI jól van, védi az anyatej.
Jó ez így, alakulgatunk még, de rendben lesznek a napok, érzem.

Március hamadikán

V. is óvodába indul!
Csengő lesz a jele.
Már kiválasztotta -Marci segítségével persze-, hogy kit hív majd meg a születésnapos asztalához.
Persze szerelme is van...
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Vele várok, örülök, éppen, hogy összerendeződünk megint, úja kezdhetjük majd. Változik minden. Nagy lett, nagyon nagy.

Egy hónap

Elképzelhetetlennek tartottam MI megszületése előtt, hogy szerelmes leszek az életem felforgatójába. Pedig ez a helyzet. Semmivel nem haladok, miden szanaszét, elindulni még a hárommal rémálom, pedig most a kutya nem is csatlakozik.
Álló helyzetben simán képes lennék elaludni, reggel alig bírok kivánszorogni az ágyból.
MI majdnem öt kiló, ötvenötceti hosszú, a értelme az óramű pontosságú két óránkénti ébredésének. Ezzel alapvetően még nem is lenne akkora nagy baj, ha mindezt nem előzné meg egy pár órás nyűglődés, mert a Csöpp nem hajlandó éjjel tizenegy előtt álomra hajtani a fejét.
Szóval túl pár holtponton, mégis imádom Őt. Hiába féltem várandósan, hogy nem tudom majd, nem fogom annyira, vagy éppen másként, mint a nagyokat...
Ő is életem nagy szerelme lett, igenis lehet több egy emberek:)

BetegeskedŐ(k)

Szombat délután M. jön újságolni, hogy mit tapasztalt a mellékhelyiségen ülve. A vacsorából csak pár falat csúszott le. Az éjjel során többször szaladt ki a wc-re...
Reggel: te jó ég, nem lázas ez a gyerek? Vagy csak hőemelkedés? Azért kapott egy kis Nurofent.
Délelőtt lecsúszott pár szem keksz, az ivással nincsenek gondok.
Ebédelnénk, de távozik a délelőtti keksz és víz. Újabb innivalót töltök a kulacsába.
Dél óta alszik...

V. nagyon nyűgős reggel óta, kilátásba helyezem, hogy lázas lesz, és tessék egy óra múlva már érzékelhetően meleg a feje. Aztán ő is elindul a wc-re.
Délelőtt alszik is egy órát, majd belapátolja a nagy tányér főtt krumplit ebédre.

MI a legkisebb még "talpon", nagyon remélem az anyatej védi.

Sokat szellőztetünk, fertőtlenítünk, reménykedünk.

(azt hiszem most jött ki mind a két gyereken, hogy megszületett a testvérük, pótolni kell a hiányt, rajta vagyok)