"Anya,nagyon szeretlek,annyira,mint...olyan nagyon...olyan hosszú,mint a Duna!"
<3
2013. szeptember 26., csütörtök
2013. szeptember 22., vasárnap
Öt éves is (elmúlt)
Hosszabb kikapcsolódásunk egy Bobós pár napnak köszönhetjük, ugyanis A-nak köszönhetően itt ünnepelhettük meg M. születésnapját. Nagyon jó volt feltöltődni, nem a házimunkával, főzéssel foglalkozni, egy teát-kávét meginni úgy, hogy nem kellett közben a gyerekek után rohangálni... Remélhetőleg jövőre, akkor már V. harmadik születésnapjára is itt ébredhetünk.
A "kötelező" milyen is Ő öt évesen felsorolás:
- 111 centiméter
- 17,5 kg
- érzékeny
- önfejű
- ugyanakkor olykor kenyérre kenhető, simulós, segítőkész
- szeret óvodába járni, ahol múlt hét óta ott is alszik (saját kérésére, mert a szerelmei! és a barátja is bentalvós)
- nincs kedvenc étele, itala, talán a napi egy kakaó az, amihez ragaszkodik
- imád legózni, olyanokat épít, hogy csak ámulok rajta
- ügyesen számol, felismeri 9-ig a számokat
- száz darabos kirakókat rak ki
- áttértünk a folytatásos hosszabb mesékre, éppen a Négyszögletű kerek erdőt fejeztük be
Még mindig nehéz vele, fáradtabb napjaimon nehezen találom hozzá az utat... örök talány számomra. Amikor azt hiszem, már minden kezd olajozottan működni, hirtelen megváltozik valami, és új kaput kell nyitni hozzá.
Arról nem is beszélve, mennyire sokszor elfelejtem, milyen kicsi is ő még, aki igenis hisz a mesevilágban, elbűvöli egy-egy történet, bár már (sajnos) egyre többször kérdőjelezi meg a hallottakat.
A "kötelező" milyen is Ő öt évesen felsorolás:
- 111 centiméter
- 17,5 kg
- érzékeny
- önfejű
- ugyanakkor olykor kenyérre kenhető, simulós, segítőkész
- szeret óvodába járni, ahol múlt hét óta ott is alszik (saját kérésére, mert a szerelmei! és a barátja is bentalvós)
- nincs kedvenc étele, itala, talán a napi egy kakaó az, amihez ragaszkodik
- imád legózni, olyanokat épít, hogy csak ámulok rajta
- ügyesen számol, felismeri 9-ig a számokat
- száz darabos kirakókat rak ki
- áttértünk a folytatásos hosszabb mesékre, éppen a Négyszögletű kerek erdőt fejeztük be
Még mindig nehéz vele, fáradtabb napjaimon nehezen találom hozzá az utat... örök talány számomra. Amikor azt hiszem, már minden kezd olajozottan működni, hirtelen megváltozik valami, és új kaput kell nyitni hozzá.
Arról nem is beszélve, mennyire sokszor elfelejtem, milyen kicsi is ő még, aki igenis hisz a mesevilágban, elbűvöli egy-egy történet, bár már (sajnos) egyre többször kérdőjelezi meg a hallottakat.
Ide kapcsolódik, hogy Bobó felköszöntötte egy pólóval a születésnapján, előtte kérdezgette ő, hogy ugye odamegy hozzá, ad-e neki ajándékot... de kis töprengés után mindig hozzátette, hogy nem is igazi vízilóval van dolgunk, csak egy ember van beöltözve... Aztán eljött a nagy napján a vacsoraidő, megjelent Bobó és mellélépett, ez a kép beleégett a fejembe:
Öt éve született, továbbra is hihetetlen!
2013. szeptember 12., csütörtök
V. mondja
Esznek M-val, M. iszik az asztalon lévő pohárból, majd felkiált:
V. bocsánat, ez a te teád volt? Ne haragudj, hogy ittam egy kortyot belőle.
V.: Nem haragszom, szeretlek... egy kicsit.
Egyébként napok óta kenyérre ken a hízelgős macskaságával, ahogyan bújik, hízeleg, ölelel és szeret. Ezt ki is mondja, amikor csak eszébe jut, sőt a munkából haza térő apját is így köszönti.
V. bocsánat, ez a te teád volt? Ne haragudj, hogy ittam egy kortyot belőle.
V.: Nem haragszom, szeretlek... egy kicsit.
Egyébként napok óta kenyérre ken a hízelgős macskaságával, ahogyan bújik, hízeleg, ölelel és szeret. Ezt ki is mondja, amikor csak eszébe jut, sőt a munkából haza térő apját is így köszönti.
2013. szeptember 9., hétfő
Autós, kutyás
Pár hónap kihagyás után ma vezettem másodszor, de nem a régi oktatóval/autóval, hanem egy új oktatóval, nővel (E.). Ég és föld a különbség, pedig a régi okítómmal sem volt bajom, mégis két óra alatt úgy érzem rengeteg lemaradást hoztam be, és megértettem olyan dolgokat, melyekkel hadilábon álltam.
Vizsgázhatok október kilencedikén, vagy egy hónap múlva, annál tovább már nem húznám, mindenórásként nem biztos, hogy egy vizsga pont jót tenne nekem. Most úgy érzem, még vissza kell rázódni, gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, de E. is ezt mondta ma este, hogy az alapok mennek, csak rendet kell tenni köztük, odafigyelni... ez nehéz, mikor ezer dolgon jár az agyam, de mégis muszáj leszek összeszedni a gondolatokat, mert a gyerekágy után nem kívánkozom újra tanulni, vizsgázni. Persze, ha mégis így alakul, elfogadom. Nehéz dolog ez, mert az újra kezdés előtt egyetlen porcikám sem akart autóba ülni, inkább morogtam, hogy miért is nem estem át én ezen már tizennyolc évesen. Most mégis óráról-órára kevesebb aggodalommal ülök be, bátrabban vezetek, kezdem elfogadni, hogy mit mindennek ennek is megvan az oka. Jó így, ahogy van, és jó lesz a továbbiakban is!
Lottival már a második hónapot kezdtük a kutyaóvodában, ahol heti háromszor okul (elnézést, ha írtam már, kismama agy). Hullámzó okossággal, szófogadással tanul(unk). Várom nagyon, hogy jövő tavasszal kutya iskola érettek legyünk, mert jó kikapcsolódás ez az alkalmi egy-egy óra, és kíváncsi vagyok, mit tanulnak az "okos" nagyok. A tervek szerint, míg bírom megyünk, megyek vele, remélem november végéig még részt vehetünk az órákon. (bár a futásos, magamhoz hívás már most sem szívemcsücske feladat)
Egyébként meg nő a kuty, mintha húznánk, felfelé, szélességében, a farka, nyúlnak a mancsai. Tegnap volt négy hónapos, ma reggel hagyta el az első fogát. Ez is milyen izgalmas, hogy a kutyáknál is van fogváltás. Persze így reggel óta ez a gyerekek közötti téma, hogy kinek mikor fog kiesni a foga, csak győzzék kivárni. :)
Vizsgázhatok október kilencedikén, vagy egy hónap múlva, annál tovább már nem húznám, mindenórásként nem biztos, hogy egy vizsga pont jót tenne nekem. Most úgy érzem, még vissza kell rázódni, gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, de E. is ezt mondta ma este, hogy az alapok mennek, csak rendet kell tenni köztük, odafigyelni... ez nehéz, mikor ezer dolgon jár az agyam, de mégis muszáj leszek összeszedni a gondolatokat, mert a gyerekágy után nem kívánkozom újra tanulni, vizsgázni. Persze, ha mégis így alakul, elfogadom. Nehéz dolog ez, mert az újra kezdés előtt egyetlen porcikám sem akart autóba ülni, inkább morogtam, hogy miért is nem estem át én ezen már tizennyolc évesen. Most mégis óráról-órára kevesebb aggodalommal ülök be, bátrabban vezetek, kezdem elfogadni, hogy mit mindennek ennek is megvan az oka. Jó így, ahogy van, és jó lesz a továbbiakban is!
Lottival már a második hónapot kezdtük a kutyaóvodában, ahol heti háromszor okul (elnézést, ha írtam már, kismama agy). Hullámzó okossággal, szófogadással tanul(unk). Várom nagyon, hogy jövő tavasszal kutya iskola érettek legyünk, mert jó kikapcsolódás ez az alkalmi egy-egy óra, és kíváncsi vagyok, mit tanulnak az "okos" nagyok. A tervek szerint, míg bírom megyünk, megyek vele, remélem november végéig még részt vehetünk az órákon. (bár a futásos, magamhoz hívás már most sem szívemcsücske feladat)
Egyébként meg nő a kuty, mintha húznánk, felfelé, szélességében, a farka, nyúlnak a mancsai. Tegnap volt négy hónapos, ma reggel hagyta el az első fogát. Ez is milyen izgalmas, hogy a kutyáknál is van fogváltás. Persze így reggel óta ez a gyerekek közötti téma, hogy kinek mikor fog kiesni a foga, csak győzzék kivárni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)