Autós, kutyás

Pár hónap kihagyás után ma vezettem másodszor, de nem a régi oktatóval/autóval, hanem egy új oktatóval, nővel (E.). Ég és föld a különbség, pedig a régi okítómmal sem volt bajom, mégis két óra alatt úgy érzem rengeteg lemaradást hoztam be, és megértettem olyan dolgokat, melyekkel hadilábon álltam.
Vizsgázhatok október kilencedikén, vagy egy hónap múlva, annál tovább már nem húznám, mindenórásként nem biztos, hogy egy vizsga pont jót tenne nekem. Most úgy érzem, még vissza kell rázódni, gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, de E. is ezt mondta ma este, hogy az alapok mennek, csak rendet kell tenni köztük, odafigyelni... ez nehéz, mikor ezer dolgon jár az agyam, de mégis muszáj leszek összeszedni a gondolatokat, mert a gyerekágy után nem kívánkozom újra tanulni, vizsgázni. Persze, ha mégis így alakul, elfogadom. Nehéz dolog ez, mert az újra kezdés előtt egyetlen porcikám sem akart autóba ülni, inkább morogtam, hogy miért is nem estem át én ezen már tizennyolc évesen. Most mégis óráról-órára kevesebb aggodalommal ülök be, bátrabban vezetek, kezdem elfogadni, hogy mit mindennek ennek is megvan az oka. Jó így, ahogy van, és jó lesz a továbbiakban is!

Lottival már a második hónapot kezdtük a kutyaóvodában, ahol heti háromszor okul (elnézést, ha írtam már, kismama agy). Hullámzó okossággal, szófogadással tanul(unk). Várom nagyon, hogy jövő tavasszal kutya iskola érettek legyünk, mert jó kikapcsolódás ez az alkalmi egy-egy óra, és kíváncsi vagyok, mit tanulnak az "okos" nagyok. A tervek szerint, míg bírom megyünk, megyek vele, remélem november végéig még részt vehetünk az órákon. (bár a futásos, magamhoz hívás már most sem szívemcsücske feladat)
Egyébként meg nő a kuty, mintha húznánk, felfelé, szélességében, a farka, nyúlnak a mancsai. Tegnap volt négy hónapos, ma reggel hagyta el az első fogát. Ez is milyen izgalmas, hogy a kutyáknál is van fogváltás. Persze így reggel óta ez a gyerekek közötti téma, hogy kinek mikor fog kiesni a foga, csak győzzék kivárni. :)