Tavasz

 Pár hete olyan, mintha lehullott volna egy lepel a szememről, mindet tisztábban, élesebben látok. Nem is voltam eddig tisztában azzal, hogy tényleg egy gyönyörű világban élünk, ami telve van színekkel, illatokkal, formákkal...mosolyokkal.
Mostanában így járok-kelek, emiatt az utaim meghosszabodtak, mert néha alig bírom megállni, hogy ne simítsak végig minden új hajtást a bokrokon, a rügyeket a fákon., ne guggoljak le megszimatolni minden nyíló virágot.

kép jön majd ide :)

TAVASZ, sugárzó, napfényes, édes illatú tavasz van! Végre.
Egy napon annyi minden jön szembe, amiért érdemes megállni egy pillanatra: a színek kavalkádja a növényeken, piacokon, az illatok, vagy a méhek szorgos munkája. Tulipán. A sok nézelődő gyerek, motoron, biciklit hajtva. Utcai zenészek. A párkányra kitett cserepek, madarak csiripelése. Napsütésben sütkérezni, mert végre melegít. A szél cirógatja az arcom. Az óvodások kint játszanak az udvaron, homokot szórnak. Hinták és csúszdák. Kutyák önfeledt játéka. Tavaszi kabát, vidám kendők. Záporok, pocsolyában ugrálás. Pitypangot fújni.
Szeretem...

 és ide is kép

Bicikli

Tegnap a Legnyagyobb két keréken tekert, egyből, ahogy leszereltük a pótkereket.
Majd sok-sok perc után -a végcél előtt- beleborult egy hatalmas pocsolyába.
Nem is Ő lenne, ha nem így végződött volna a bicajozás. :)

Hátulról előlre

MI. 6,5 kg is elmúlt már, és 60 centi. Hosszú, de pont olyan karba illő módon, szeretem, ahogy belesimul a kezembe, amikor felemelem. Megkapta a két hós oltást, ami után két napig síkítva ébredt (még jó, hogy nem hagytam pluszban belenyomni a prevenárt).

V. tegnap óvodás lett, bár nagyon várta, azért nem ment zökkenőmentesen a napja. Két órás üldögélés után hagytam magára, amikor is ordítani kezdett, de az óvónő és a nagytesója (mert egy csoporba járnak természetesen) gyorsan megvigasztalták. Ebéd után mentem érte és nekifutásból a karomba ugrott, mindig is szerettem volna, hogy így örüljön nekem valamelyik gyerekem.
Egyébként meg ő nem is emlékszik olyanra, hogy sírt volna, meg egyébként is milyen kérdés már az, hogy megy-e holnap, természetesen megy!
Ma az Apjuk vitte őket és a beszámolója alapján most is volt ellenkezés, de kisebb mértékű, mint tegnap (azért biztos, ami biztos a telefont kéznél tartom egyig*).

M. dicsérgetve volt tegnap (is), mert bár még nem fog iskolába menni, mégis odafigyel mindenre, amit az óvónéni mond. Úgyanis az iskolások hétvégére kapnak "házifeladatot", most éppen annyi volt, hogy vigyenek be hétfőn krumplit, vagy vöröshagymát. M. odafigyelt, megjegyzett és követelte a krumpliját. Bevittük és büszkén vitte az óvónőnek (ahogy múlthéten egy könyvet az egyiptomiakról, erről jut eszembe, ezt haza kell majd hozni).

Szóval új rendszer van kialakulóban. Remélem így menni fog a jogosítvány megszerzéséhez vezető pár órás vezetés...


*a Lány hajnali ötkor kelt, ha ilyen korán ébred borítékolható, hogy tíz körül fellép nála a "semmi sem jó" állapot