MI. 6,5 kg is elmúlt már, és 60 centi. Hosszú, de pont olyan karba illő módon, szeretem, ahogy belesimul a kezembe, amikor felemelem. Megkapta a két hós oltást, ami után két napig síkítva ébredt (még jó, hogy nem hagytam pluszban belenyomni a prevenárt).
V. tegnap óvodás lett, bár nagyon várta, azért nem ment zökkenőmentesen a napja. Két órás üldögélés után hagytam magára, amikor is ordítani kezdett, de az óvónő és a nagytesója (mert egy csoporba járnak természetesen) gyorsan megvigasztalták. Ebéd után mentem érte és nekifutásból a karomba ugrott, mindig is szerettem volna, hogy így örüljön nekem valamelyik gyerekem.
Egyébként meg ő nem is emlékszik olyanra, hogy sírt volna, meg egyébként is milyen kérdés már az, hogy megy-e holnap, természetesen megy!
Ma az Apjuk vitte őket és a beszámolója alapján most is volt ellenkezés, de kisebb mértékű, mint tegnap (azért biztos, ami biztos a telefont kéznél tartom egyig*).
M. dicsérgetve volt tegnap (is), mert bár még nem fog iskolába menni, mégis odafigyel mindenre, amit az óvónéni mond. Úgyanis az iskolások hétvégére kapnak "házifeladatot", most éppen annyi volt, hogy vigyenek be hétfőn krumplit, vagy vöröshagymát. M. odafigyelt, megjegyzett és követelte a krumpliját. Bevittük és büszkén vitte az óvónőnek (ahogy múlthéten egy könyvet az egyiptomiakról, erről jut eszembe, ezt haza kell majd hozni).
Szóval új rendszer van kialakulóban. Remélem így menni fog a jogosítvány megszerzéséhez vezető pár órás vezetés...
*a Lány hajnali ötkor kelt, ha ilyen korán ébred borítékolható, hogy tíz körül fellép nála a "semmi sem jó" állapot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése