Az új esztendőre

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Reményik Sándor

és Sok-sok szépet, jót, egészséget, békességet, boldogságot...

Karácsonyra

Áldott,
Békés
Ünnepeket!

 

(mikor izgatottan ötleteltem, hogy mik is kerüljenek az adventi naptár zsebeibe, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elfogynak a meglepetések, hogy pikk-pakk eljön a huszonnegyedike... és tessék, itt vagyunk nagycsaládként, kezemben pihen a tizenegy napos, jóóóó így, nagyon jó)

Egy hete(s)

Békés!
(remélem) Boldog.
Három naposan levette a bába a pku-szűréshez szükséges vért, ezt nagyon zokon vette.
3500 gramm volt. A mérleget visszavittük.
Négy naposan leesett a köldökcsonkja.
Szereti, ha énekelünk neki, bárki is daloljon...mondjuk a hasamban is mindig bulizott, ha zenét hallgattam.
Nehezebben viseli, ha egyszerre szeretgetné a két nagy, de jó fej, csak nyekereg, ha megnyomják.
Gyönyörű! Formás, írtam már, hogy manó füle van?

<3

Pillanat

Lassan hömpölygő, édes babaillatú, álomittas, tejcsepp a száj szegletben, elcsípett mosolyok. Békesség. Boldogság van. Szeretem. Szerelem.

40. hét

Hozzám képest hatalmas, egyébként pirinyó, manófülű, tegnap, vagyis 3 naposan 3500 grammnak mért

kisfiam.

MI megérkezett

2013.12.13. hajnali 4:25
Itthon, békességben, pont egy órával volt hosszabb a szülés, mint anno a nővérénél, de legalább a bábák ideértek. Tökéletes gyerek, imádom a babaillatot!
Az éjszakázást újra kell szokni, az utófájás sem rémlett ilyen rémesnek...
Milyen furcsa, ha egyszerre alszik mind a három, hát még, mikor egyszerre sírnak... izgalmas lesz a jövő év!

39. hét a szülés előtt

Kicsit lemaradtam, de szeretném, ha sorban lennének meg a dolgok, így egy kép erről is:

és az érzések, amik megmaradtak:
-de nehéz légszomjasan egész nap, nem bírok ki így egyben még egy-két hetet
- alig bírok menni, hová megy lentebb ez a gyerek
- jó lenne, ha Apa születésnapján születne, vagy másnap, vagy harmadnap, de legalább tizennegyedikéig, hogy megjegyezhető legyen a dátum
- éljen megint légszomj baloldalon fekve, jobbra meg a gyomorsav bánt
- éjjel egyre jobban alszom, csak nem rápihenek a szülésre?
- azért a következő wc körnél be kell vennem egy savlekötőt, sosem bújik ki ez a gyerek
- szeret egyáltalán?
-milyen keveset mozgott ma, csak nem holnap lesz a napja?

Az idei cipősdobozok

Az egyik egy négy-hat éves lányé:

A másik egy öt-hét éves fiút örvendeztett majd meg:

38+2 nap, készülődünk

Szombaton reggel a kalapom tettem volna arra, hogy babázni fogok, de hiába az egésznap tartó has keményedések, állandó mellékhelyiség látogatás, levegőtlenség, fázás... Még a gyerekeket is elküldtem magam mellől, mert zavart a jelenlétük...majd megsirattam, hogy nincsenek a közelemben*.
Mégis késő délutánra mindent elvágtak, azóta napi pár kósza erős keményedés, levegőtlenség (ma például nem bírtam elmenni emiatt az óvodáig), de MI még bent.
A bábánk múlthéten pénteken azt mondta, hogy nagyon lent van a feje, de még zárt (bár rugalmas) a méhszáj, szerinte nem várja meg ez a fiú a tizenötödikét. Meglátjuk, készülődünk, várakozunk.
Különös hangulatúak ezek az együtt töltött utolsó napok, hiszen adventi időszak van, ami már magában is varázslatos, de így méginkább ráhangolódunk a közelgő ünnepre.

38+1 napos (98 cm haskörfogatú) MI-lak:

*legalább abban már biztos vagyok, hogy újabb hajnali szülésre vágyom, amikor a gyerekek békésen szuszoghatnak a saját ágyukban, majd az első perctől együtt lehetünk, örülhetünk nagycsaládként

Karácsonyi hangolódás

A legeslegkedvencebb ünnepem a karácsony. Ebből következik, hogy a kedvenc hónapom a december (főleg mióta gyerekeim vannak), a kivilágított utcákkal, vásárokkal, kürtőskalács és forralt bor illattal, az adventi meglepetésekkel, Mikulással, a feldíszített lakás, ablakok látványa és a karácsonnyal... Látni a szemükben a csillogást, ahogy örömmel várakoznak, nem rohanva.
Szeretek előre készülni, minden évben már januártól elkezdem gyűjteni a karácsonyi meglepetéseket, figyelek, kinek mi tetszene, minek örülne majd a fa alatt...
Azt hittem, ha decemberi gyermekem lesz kimaradok majd miatta mindebből, aztán rá kellett ébrednem, hogy szó sincs erről, sőt. MI-nak köszönhetem, hogy most szervezettebb lettem, már minden adventi meglepetés megszámozva várja a vasárnapot, amikor belerejtem őket a gyerekek naptárjába, a karácsonyra szánt ajándékok szintén becsomagolva (már csak Apáé van hátra).
Csoda karácsony lesz az idei. Azt hiszem a legemlékezetesebb. Az utolsó, ami nagyon megragadt bennem a -mára már-Nagyfiú első karácsonya, az első közös családi karácsony, ahogy elbűvölve nézte a fán lévő égősor fényeit.
Idén nagycsaláddá válunk, három gyermek lesz a fa körül, alig hiszem. Csoda lesz!

Urban-eve blogján aláltam egy kitöltendő listát, arról, hogy mi az a tíz dolog, ami nélkül nem ünnep az ünnep. Az én listám így néz ki:
1.Adventi naptár és koszorú sk. (már kész mind a kettő, a koszorú fehér fonalból és csillogó, a naptár a két gyereknek élményajándékokkal, lakást díszítő elemekkel)
2. ünnepi dekoráció (alig bírok magammal, hogy ne rakjam ki szombat előtt)
3. saját ajándékok kiötlése és megvalósítása (idén a lányomét egy hónapig varrtam...)
4. ajándékok csomagolása! (már ez is készen van:)
5. cipősdoboz ajándék készítése (már évek óta minden évben annyit, ahány gyermekünk van)
6. plafonig érő karácsonyfa (kíváncsi leszek, hogy bírja majd a két gyerek és egy kutya+macska mindennapjait) és a gyanta illata
7. mézeskalács, habcsók és karamellás szaloncukor (egy doboz habcsók már a hasamban)
8. csillagszóró(s fényképek)
9. látni a megajándékozottak szemében az örömöt, ha célba ért a meglepetés <3
10.hóesés, legalább egy picit szállingózna...
de idén lehet az egész megkoronázása a hó helyett MI megszületése!

Tőlem már holnap is lehetne KARÁCSONY:)

37. hét

Mától születhet, még huszonegy nap a kiírásig.
Ruhák illatozva, vasalva a szekrényében.
Várunk M.baba (V. éjjel úgy alszik, hogy minden ébredés után a hasamat simogatva alszik vissza)!
Én újra terhesen, balra fordulva a gyomorsavam jön fel, jobbra egyszer csak a levegőm fogy el. Pisikörútak, lábgrcsök, folyamatos haskeményeés.
 Tel(v)e vagyok a gyerekkel...

36.hét (elröppen mindjárt)

Megvolt az utolsó nőgyógyászati találkozó, ultrahangos súlybecslés szerint MI 2665 gramm (36+4nap), nagy fejű, sokat mozgó, fejvégű fekvésű. Remélhetőleg csak a hat hetes kontrollon találkozunk majd következő alkalommal.
Már mindjárt készen vagyok a szülés előtti teedőimmel, már csak a kimosott ruhák száradását várom, hogy vasalhassam, elpakolhassam őket. Imádom a pici ruhák látványát, az illatot, ami a szobába érve fogad!
Jövőhéten bába találkozó,utolsó vérvétel, majd hátradőlés...



Száradó ruhák első adag:

Pontosan 36. heti MI lak:

35.hét

Ma éppen 35. hét, még egy és születhetne, még kettő és végre itthon is. Tizennégy nap, visszaszámolok...(aztán koppanok és újra átlépjük a kiírt napot).
Addig is lassan, de biztosan neki is állok összetenni a kórházi/itthoni táskát, kimosni a baba dolgokat. Alig várom, hogy lássam száradni a falatnyi bodykat, rugdalózókat...
Máűsfél hét múlva még egyszer -és remélem utoljára- találkozom a nőgyógyásszal, majd utána nem sokkal jön a 37. heti bábás találkozás. Utána hátra dőlünk, várunk.
Csütörtök este óta folyamatosan jönnek-mennek a jóslófájások, amik a lábamba is kisugároznak. Azért az első pár után elkezdtem kicsit félni a szüléstől, mert eszembe jutatta, hogy bizony nem gyalogtúra lesz, de remélhetőleg MI jófiú és hasonlóan szeretne érkezni, mint a nővére.
A hátam újra fájdogál, megmentőm a melegvizes fürdő, no meg a sok-sok fekvés.

Készen az adventi naptár, a karácsonyi ajándékok 90%-os készültségben, már a Mikulástól kapott ajándékok is a szekrényben várakoznak.
Izgalmas hónap elé nézünk!

Mikor tényleg Terhes a terhesség

Írtam már a csont fájdalmas dolgokat, amiknek szerencsére a pihenősebb napok után vége szakadt, egyik pillanatról a másikra. Majd átvette a helyét a magnézium hiányos lábgörcsölős, álomból felriasztós állapot...
Ezt még tudom kezelni, de az már igazán nem járja, hogy tegnap valami kinyílt bennem, kiengedve a tomboló sárkányt. Nyűgős vagyok, kiabálni akarok, minden és mindenki zavar! Miért ilyen bicskanyitogató a fiam hangja? Miért sír ennyit a lányom? Miért ül rám a kutya? Miért néz rám a macska? Miért nem meleg a leves? Miért nem köszön az óvodástárs anyukája? Miért felejtek el mindent? Miért, miért, miért?
Úgy érzem felrobbanok, törnék-zúznék valamit... Már kevesebb, mint két hónap a kiírt időpontig, csak ne sárkányosodjak el teljesen.

30. hét

Tegnap betöltöttem, vagyis betöltöttük a bent tomboló hurrikánnal* a harmincadik hetet. Egy pár hete, egyik reggel úgy ébredtem, hogy bizony hatalmas a hasam, bután hangzik, de akkor abban a pillanatban tudatosult csak igazán, hogy odabent bizony nő egy baba.
Múlt héten kedden megtapasztaltam, hogy milyen is, amikor az ember alig tud járni a szeméremcsont fájdalom miatt, amire egyedüli gyógyírként csak a fekvés szolgált. Azt ugye ismerjük, hogyan lehet feküdni egy két és fél éves, egy óvodás és egy kutya mellett (a macska miatt is fel kellett kelnem egyszer)... Szerencsére a hétvégi nagyobb pihenés enyhülést hozott, már "csak" a has keményedés és lábgörcsölés maradt fent. Nehezített pálya, hogy értelme legyen a TERHESség szónak.
Holnap, ha minden összeáll, találkozunk a bábával, aki megvizsgál, jó lenne tudni, hogyan hatott az elmúlt hét a lenti dolgokra.  Utána még a harminchetedik héten lesz egy beszélgetés, majd szülésnél találkozunk újra.
Még nem kapott el a véghajrá, de érzem a közeledtét. Próbálom elterelni a  gondolatomat róla, most éppen csillagokat horgolok ajándékba, a fenyőnkre díszként (és még Viola kitervelt waldorf babáját is meg kellene varrnom).
Még hat hét együtt, és megszülethetne, de ha megvan a hét, akkor működik az itthoni terv, jaj, annyira kíváncsi vagyok, hogyan szeretne közénk érkezni!

*Azt olvastam, hogy egy ekkora baba óránként körülbelül tízet mozdul. Nem úgy MI, aki szó szerint kirúgja a ház oldalát, ficánkol, pörög, bökdös, rugdal, komolyan mondom ez a gyerek nem alszik semmit sem. Ha nyugalomra fordul a helyzet, csuklani kezd, ez az esti rituálé: én lefekszem, álomra hajtanám a fejemet, mire bentről megindul az ütemes csuklás, bárányok helyett ezt szoktam számolgatni.

"Lenyeltem egy dinnyét" állapot, és az öcsit szeretgető V.:

M-ról

Ahogyan már írtam bent alszik az óvodában, azaz aludna, mert én itthon látom rajta, hogy egy szempillantást sem aludt délután, nagyon nyűgős, gyorsan eléri a holtpontot, amikor már csak a sírást hallani felőle. Emiatt beszéltem az óvónőkkel, akik meg is erősítettek, hogy bizony M. nem alszik, hanem egymást szórakoztatják alvásidő alatt a barátjával (G.). Felvetettem, hogy talán külön kellene fektetni a két fiút, javasolva a szerelme (B.) melletti helyet. A napokban így Nem aludt B. mellett, akit ébren tartott, pedig B. szokott aludni. A tegnapi legfrissebb verzió szerint egy új kislány mellé fektették, akinek igen csak szüksége van még az alvásra, mert pikk-pakk elalszik. M. beszámolója, amit nagy nevetve mesélt: "Képzeld Anya D. mellé fektettek, akinek volt egy kicsi plüss egere, amit átnyújtott az én ágyamra, úgy fogta. Hehe. D. aludt ám, én meg vigyáztam az álmát, meg őriztem az egerét"
Szóval alvás továbbra sincs, de legalább lovagias a gyerek.
Fogalmam sincs mivel tennék jót neki, mert elkezdte feszegetni, hogy inkább mégis haza jönne ebéd után, de akkor itthon a lányt is sokkal nehezebb elaltatni, M. itt (sem) alszik, de még a csendes pihenőre sem dől le, hanem játszik, mondjuk azt legalább csendben teszi. Az óvodában legalább fekve tölti azt az egy-másfél órát, délután, mikor megyünk érte, alig lehet hazarángatni a játékok mellől...
Viszont az elmaradt alvásokra nagy szükség lenne, mert az esték így tarthatatlanok, nehezek, és előre félek tőlük, hogy megint egy nap, amikor héttől már csak a sírást fogjuk hallani. Ilyenkor be nem vallaná, hogy fáradt, inkább piszkálja a húgát, minket, kötekedő stílust vesz fel... nagyon remélem, hogy lassan lemerülnek azok a fránya elemek, és megadja magát ebéd után.

Ugyanekkora talány a foci téma is, ahová tavaly örömmel ment, először heti egy alkalommal, majd az utolsó hónapban már kétszer is. Most is nagyon várta, hogy beinduljon a foci, igen ám, de új edzőt kaptak, és az edzés időpontja is háromnegyed órát tolódott, most fél hatkor végezne kedden és csütörtökön. Nekem már az időpont sem tetszett, de úgy voltam vele, ha bírja, szeretné, hát menjen.
(itt hozzá kell fűznöm, hogy M. igazi hozzá nem értő, ő csak rúgja a labdát cél nélkül, igazi örömjátékos)
Volt egy alkalommal, ami után azt mesélte, hogy nagyon nehéz feladatokat kapnak, de azért jó volt focizni. Ahogy közeledett az újabb edzés napja, úgy ment el egyre jobban a kedve az egésztől, újra és újra elmondta, ő inkább nem járna, mert nehéz... majd megy, ha a régi bácsi tartja nekik.
tegnap nem ment, még csütörtökön reggel bepróbálkozom a kérdéssel, van-e kedve... ha nem kiíratom fociról.
Itt jön a kérdés, hogy jól teszem-e?
Biztos vagyok benne, ha pár alkalommal gyakorolná a nehéznek mondott feladatokat simán megtudná csinálni, de ehhez ki kellene tartania. Mennyire legyen kitartó egy öt éves? Mikor van az a pont, ahol bele kell szólnunk?
Azért sajnálnám, ha nem menne többet, mert tényleg jó volt látni az arcán azt az örömöt, ami sugárzott, ha a labdát rúghatta. (és "pocista" akart lenni, már azt is mondta, hogy akkor ő mégsem lesz focista)

M. esti elolvadós mondata

"Anya,nagyon szeretlek,annyira,mint...olyan nagyon...olyan hosszú,mint a Duna!"
<3

Öt éves is (elmúlt)

Hosszabb kikapcsolódásunk egy Bobós pár napnak köszönhetjük, ugyanis A-nak köszönhetően itt ünnepelhettük meg M. születésnapját. Nagyon jó volt feltöltődni, nem a házimunkával, főzéssel foglalkozni, egy teát-kávét meginni úgy, hogy nem kellett közben a gyerekek után rohangálni... Remélhetőleg jövőre, akkor már V. harmadik születésnapjára is itt ébredhetünk.

A "kötelező" milyen is Ő öt évesen felsorolás:
- 111 centiméter
- 17,5 kg
- érzékeny
- önfejű
- ugyanakkor olykor kenyérre kenhető, simulós, segítőkész
- szeret óvodába járni, ahol múlt hét óta ott is alszik (saját kérésére, mert a szerelmei! és a barátja is bentalvós)
- nincs kedvenc étele, itala, talán a napi egy kakaó az, amihez ragaszkodik
- imád legózni, olyanokat épít, hogy csak ámulok rajta
- ügyesen számol, felismeri 9-ig a számokat
- száz darabos kirakókat rak ki
- áttértünk a folytatásos hosszabb mesékre, éppen a Négyszögletű kerek erdőt fejeztük be

Még mindig nehéz vele, fáradtabb napjaimon nehezen találom hozzá az utat... örök talány számomra. Amikor azt hiszem, már minden kezd olajozottan működni, hirtelen megváltozik valami, és új kaput kell nyitni hozzá.
Arról nem is beszélve, mennyire sokszor elfelejtem, milyen kicsi is ő még, aki igenis hisz a mesevilágban, elbűvöli egy-egy történet, bár már (sajnos) egyre többször kérdőjelezi meg a hallottakat.

Ide kapcsolódik, hogy Bobó felköszöntötte egy pólóval a születésnapján, előtte kérdezgette ő, hogy ugye odamegy hozzá, ad-e neki ajándékot... de kis töprengés után mindig hozzátette, hogy nem is igazi vízilóval van dolgunk, csak egy ember van beöltözve... Aztán eljött a nagy napján a vacsoraidő, megjelent Bobó és mellélépett, ez a kép beleégett a fejembe: 

Öt éve született, továbbra is hihetetlen!

V. mondja

Esznek M-val, M. iszik az asztalon lévő pohárból, majd felkiált:
V. bocsánat, ez a te teád volt? Ne haragudj, hogy ittam egy kortyot belőle.
V.: Nem haragszom, szeretlek... egy kicsit.

Egyébként napok óta kenyérre ken a hízelgős macskaságával, ahogyan bújik, hízeleg, ölelel és szeret. Ezt ki is mondja, amikor csak eszébe jut, sőt a munkából haza térő apját is így köszönti.

Autós, kutyás

Pár hónap kihagyás után ma vezettem másodszor, de nem a régi oktatóval/autóval, hanem egy új oktatóval, nővel (E.). Ég és föld a különbség, pedig a régi okítómmal sem volt bajom, mégis két óra alatt úgy érzem rengeteg lemaradást hoztam be, és megértettem olyan dolgokat, melyekkel hadilábon álltam.
Vizsgázhatok október kilencedikén, vagy egy hónap múlva, annál tovább már nem húznám, mindenórásként nem biztos, hogy egy vizsga pont jót tenne nekem. Most úgy érzem, még vissza kell rázódni, gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, de E. is ezt mondta ma este, hogy az alapok mennek, csak rendet kell tenni köztük, odafigyelni... ez nehéz, mikor ezer dolgon jár az agyam, de mégis muszáj leszek összeszedni a gondolatokat, mert a gyerekágy után nem kívánkozom újra tanulni, vizsgázni. Persze, ha mégis így alakul, elfogadom. Nehéz dolog ez, mert az újra kezdés előtt egyetlen porcikám sem akart autóba ülni, inkább morogtam, hogy miért is nem estem át én ezen már tizennyolc évesen. Most mégis óráról-órára kevesebb aggodalommal ülök be, bátrabban vezetek, kezdem elfogadni, hogy mit mindennek ennek is megvan az oka. Jó így, ahogy van, és jó lesz a továbbiakban is!

Lottival már a második hónapot kezdtük a kutyaóvodában, ahol heti háromszor okul (elnézést, ha írtam már, kismama agy). Hullámzó okossággal, szófogadással tanul(unk). Várom nagyon, hogy jövő tavasszal kutya iskola érettek legyünk, mert jó kikapcsolódás ez az alkalmi egy-egy óra, és kíváncsi vagyok, mit tanulnak az "okos" nagyok. A tervek szerint, míg bírom megyünk, megyek vele, remélem november végéig még részt vehetünk az órákon. (bár a futásos, magamhoz hívás már most sem szívemcsücske feladat)
Egyébként meg nő a kuty, mintha húznánk, felfelé, szélességében, a farka, nyúlnak a mancsai. Tegnap volt négy hónapos, ma reggel hagyta el az első fogát. Ez is milyen izgalmas, hogy a kutyáknál is van fogváltás. Persze így reggel óta ez a gyerekek közötti téma, hogy kinek mikor fog kiesni a foga, csak győzzék kivárni. :)

Glutén mentes, tejben lévő kazein mentes diéta

Miután itt Pesten az orvos mindenképpen kórházba akarta küldeni a lányt, hogy bélbiopsziával igazolja az étel érzékenységét, eljutottunk Kecskeméten egy másik orvoshoz, aki egyébként Szegeden (is) dolgozik, és ott nem csinálnak biopsziát, szóval elég volt neki a két eddigi és egy újabb vérvétel*ahhoz, hogy kimondja, bizony V. glutén érzékeny+tej allergiás. (bocsánat a körmondatért:)
Így vasárnap óta "diétán" van a gyerek, vagyis lisztből csak az előre kikevert gm (gluténmentes), és rizs-, kukoricalisztet és ezekből készül ételeket fogyaszthatja. Tejből csak a szójás, illetve rizses jöhet számításba. Ha szerencsénk van a tejes dolgot kinőheti, míg a lisztes egy életen át tartó betegség marad.
Szeptember huszonötödikén látogatjuk meg Szegeden a kecskeméti orvos felettesét, remélhetőleg már igazolást is kapva a a Lány betegségéről.

V. többnyire megértő, hogy miért is nem eheti a kedvenc túrórudiját, miért is kell neki másmilyen tejből inni reggel a kakaóhoz, de például a mai ebéddel már voltak nehézségek, hogy ő miért nem kaphat tejfölt és sajtot, hiszen a sajt az egyik kedvence.

Egy pozitívuma van a diagnózisnak, hogy így legalább az asztma miatti esti pumpálást elhagyhatjuk (már csak este kap erre egy darab rágótablettát).

Egyébként meg tegnap óta lázas, köhögős, orrfolyós,
Viszlát nyár, szervusz tavasz!



*a vérvételt szó nélkül tűrte, enyhén remegő hanggal válaszolgatva a nővérek különböző kérdéseire (állítása szerint jár óvodába, ahol pók a jele és Marci a barátja)
BÜSZKE vagyok rá!

6 kémcső

Ma hajnalban pont ennyi vérrel lettem kevesebb, ebben benne vannak az otthoni szüléshez kért vizsgálatok, illetve a lényeg, hogy megnézzük a lány tőlem örökölte-e a glutén érzékenységet.
Mindent a gyerekekért!

Azt azért elárulhatná nekem valaki, hogyan engednek olyan szadista nővéreket* a vérvételi asztalhoz, akiknek sokadjára megy csak a tű rendes beszúrása, vagy épp megy először, de a vér mégsem folyik, szükséges hozzá a karom megnyomorgatása, amivel együtt hányinger, szédülés lép fel... miért nem lehet fekve levenni? Mitől lesz az ember keze hatalmasra dagadva utána, miért pompázik kék-zöld színekben?
*Most anyukám szabadított meg a véremtől, a beszúráson kívül semmit sem éreztem, pikk-pakk készen is lettünk, és egyetlen apró vércsepp mutatja csak, hogy vérvétel történt
Kár, hogy nem vihetem magammal anyut a kórházba, ahol jövőhéten újabb öt kémcső vár rám (cukorterhelés), lehetőleg egy hozzáértő nővér mellett!

1-2,5-3....50

Pontosan 1 hónapja hoztuk haza Lottinkat.
Sokszor kételkedem benne, hogy valójában egy kutyával van dolgunk, sokkal inkább a hód-bakkecske keresztezés illik rá. Minden fát szétrág és megeszik! Az asztali székeinkből kettő már e mániájának az áldozatául esett, most éppen ecettel kenegetem a sarkokat, annak az illatát nem csípi.
A parkettát is módszeresen próbálja felrágni a földről...
Ha azt mondom fekszik, csinálja ő, de hatalmas vetődéssel ér földet. A kutyaóvodában (augusztus eleje óta járunk vele, heti háromszor) okosodás közben, van egy feladat, amikor szalonban kell megkerülni vele a többi kutyát és gazdáját. Nos, ilyenkor Lotti ugrik, próbálja leharapni a jutalomfalatot tartó kezemet... vagy egy másik feladatnál, ahol a "gyere" vezényszóra mindig abba az irányba kellene sétálnia, amerre én akarom, ő jön, de ugrálva. Mondom, hogy kecskénk van inkább.
A szobatisztasága alkulóban (ha pesszimista akarok lenni, azt mondom inkább, hogy valószínűleg sosem lesz szobatiszta, ami még oké, mert meleg van, pillanatok alatt felszárad a pisi, de mi lesz itt, ha jön a hűvösebb idő). A nagydolog jobban megy, ráadásul feltakarítja maga után (értsd -jön az undorító rész- feleszi, ha nem vagyunk otthon, a kedvence a macska végterméke- én szóltam-).
Kellett nekünk kutya, kellett... :)
3 hónapos lett nyolcadikán, a kötelező oltásokat megkapta (két hét múlva egy veszettség elleni, majd ennek emlékeztetői lesznek fél éves és egy éves korában), és minden leírt dolgok leszámítva mégis csak egy nagy kajla, de azért okos állattal bővült a családunk. Klikker segítségével egy-két nap alatt megtanulta az ül-fekszik-marad vezényszavakat, illetve megáll magától a padkánál. Most a "lábhoz, majd ott ül" van soron.

2,5 éves lett a Lány, kilencedike is pikk-pakk elmúlt, ahogyan az azt megelőző 2,5 év. nem zengek róla ódákat, de azt muszáj leírnom, milyen furcsa nekem M. után egy olyan gyerek, aki egyenesen követeli, hogy feküdjünk le aludni, ha fáradt! Napközben egy és fél órákat alszik, most éppen fél tizenegy körül dől ki, mondjuk erről nagyban tehet a reggel hat óra körüli ébredés. Este nyolckor újra ágyban van.
Az összes szín nevét tudja, felismeri őket. Számolni háromig megy neki, csak úgy megszólal olykor, hogy:"három fiú van ott", "két copfom van", stb.
A glutén érzékenység vonalon tovább haladtunk, voltunk egy másik doktornőnél, aki szerint kilencvenkilenc százalék, hogy ez a baja, de a száz százalék érdekében (mivel nem elég tünet, hogy állandó vashiányos, puffadt pocakú) bél biopsziára kellene mennie*. Ez az, amit mi nem szeretnénk, ezért mehetünk/vihetjük a lányt Szegedre, ott ugyanis már nem csinálnak ilyen vizsgálatot.
Az orvos csak ezen eredmény birtokában adja ki a szakvéleményt, ami nélkül nincs támogatás.
Közben elkezdődött az én ágamon lévő család leszűrése, mert ez a betegség anyai ágon öröklődik.

50 kg vagyok, vagyis végre átléptem ezt a határt is! Végre kevésbé bök itt-ott az a fránya csont.
MI-re rákukkantottunk az aktuális nőgyógyászati megjelenésen, továbbra is tankönyvi gyerek ő, de a mozgása még a doktornőt is meglepte, úgy néz ki -ő sem- nem lesz nyugodt gyerek. A mocorgásnak köszönhetően csak egy ultrahang képet kaptunk róla, amin is a bal térde fölötti láb része látható, a benne lévő csontokkal. Következő orvosos időpont szeptember ötödike, előtte vércukor teszt két hét múlva.

M., avagy kire ütött ez a gyerek?

M. pár napja feltűnően türelmes a húgával. Persze a napi konfliktusok száma nem csökkent, de észrevettem, hogy amikor már-még nem bírom cérnával V. nyűgős napjait (egy héten egyszer bal lábbal kel fel a kisasszony, ilyenkor SEMMI sem jó), M. higgadtan, sőt nagyon kreatívan fordul felé. Valamelyik nap szépen kérem őket, pakoljanak végre össze a szobában (újabban az a jó játék, hogy a gyerekszoba tatalmát teljesen szétforgatják, a játékokat egyik helyről a másikra hordják, jó esetben a szobán belül maradva, majd ebből készül a bunker). M. neki is állt, de a lány csak ordított, hogy ő bizony nem volt... M. erre így szólt: "Gyere V., nézd mi vagyunk a markolók, így kell csinálni, felszedjük a legót, majd kiszórjuk a dobozba", erre persze ment egyből a lány.
Ma jöttünk haza egy hosszú délelőtt után, V. már félúton feladta a küzdelmeket és az utcán ordítani kezdett, hogy tessék őt cipelni... három táska, a hasamban MI baba és a meleg mellett semmi kedvem nem volt még őt is a karomban tartani, így csak fogtam a kezét és sétáltam, próbálva figyelmen kívül hagyni az ordítását. M. ránézett: "V. akarod, hogy meséljek neked mesét?"
V.: "Nem!"
M.: "de tudok a zsizsiről(zsiráf), oroszlánról, vagy egy gombáról is"
V.: "Nem szeretem őket!"
M.: " de én tudom, hogy szereted, a kedvenced a zsizsi! meséljek róla?"
és végig mesélt neki az úton, kitalált nyúlfarknyi történeteket, de a lányt pont lefoglalta annyira, hogy simán haza sétált!

Szóval szeretném azt hinni, hogy M. tőlem örökölte, hogy ilyen figyelmesen bánik a testvérével,  ekkora türelemmel, de mostanában látva magamat kételkedem ebben.
Viszont a makacssága, az tuti tőlem van...

A harmadikkal átléptük a félidőt

A kiírt dátum tizenöt, vagy tizenhatodika, bár a kiskönyvembe huszadika került bele, ezt beszéltük meg a legelső találkozásunkkor a bábával is. Azt hiszem a menzesz szerint mégis a tizenöt a helyes, eszerint vasárnap beléptem a huszonegyedik hétbe, tehát a fele mögöttem van.
Igen rohan az idő, igen nem hittem volna az elején, hogy a mozgása ilyen hamar mindennapossá válik, hogy nem hagy aludni, mindig akkor élénkül fel, mikor végre ágyba kerülök.
Hogy elmúlik (újra) a rosszullét, a szagoktól való irtózás, hogy megint ki tudom nyitni a hűtőt öklendezés nélkül, de most azt sem értem, mi nem tetszett a hűtő illatán?
Hogy minden rendben lesz vele, hogy a neme megtudása után közelebb érzem magamhoz, ha fiú, ha lány...és még mindig motoszkál legbelül, hogy miért nem lány? Persze a pici fiúcska ruhákat válogatva- mert bizony már megvan, úton vannak a még kellő holmik is-, megjött a "kedvem" a fiúhoz is. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mennyire fog hasonlítania  nagyokra, hogyan illeszkedik be majd közéjük, M. és V. mit szól majd hozzá, és én hogyan növesztek még egy plusz kart...

Megvolt az aktuális ultrahang, amin a megfelelő méreteket mérték, szívhangot hallgattunk, gyönyörű képet kaptunk róla, tehát itt is van Ő, MI és a neki varrt (bizony igyekszem előre dolgozni, hiszen belecsúszunk a karácsonyba majd) waldorf manó:

M., aki hamarosan öt éves

Persze, ha már születésnap előkerülnek a hová vágynál elmenni, illetve a milyen tortát szeretnél kérdések.
Elmenni: Bobóhoz (Kolping)
             Tropicariumba, cápát etetni!
Torta: pókemberes (soha nem látta ez a filmet, még csak mesében sem, egyáltalán van mese belőle?)
          halas, legyen rajta rája, meg egy cápa, bálna is és egy hajó, kapitánnyal (valószínűleg a cápa                 etetés téma lett tovább gondolva)

Most elkezdem bújni az internetes torta varázsló oldalakat, hogyan tudnék tengeri torta bevonatot készíteni. Annyit már kiötlöttem, hogy mivel az ajándéka egy része öt darab legó emberke lesz (ebből mindig hiányunk van), ezen embereket fogom valahogy a torta részévé tenni, mondjuk az egyik ül majd a cápa hátán, a másik a hajót fogja vezetni...
A másik ajándéka egy puzzle lesz, ugyanis a száz darabosat egy órás! kitartó koncentráció után simán kirakja.

Jövőhéten egyik mamánál nyaral pár napot (négy éjszaka), majd az azutáni hét második felét a másik mamával tölti el a Balatonon (három éjszaka). Annyira nagy már.

V., akin naponta meglepődöm

Okítom a Kutyát erre a falkavezér dologra, mármint hogy az én vagyok, ő meg a falka alja kellene, hogy legyen. Ehhez kapcsolódik az etetést megelőző gyakorlat, miszerint úgy teszünk, mintha ennénk a táljából, majd letesszük a "maradékot" neki, amit csak az engedélyünkkel ehet meg.
Tehát ezt gyakoroljuk, amikor megjelennek a gyerekek is a konyhában, miközben teszem le épp a tálat, kiadom az ül, marad parancsot, és láss csodát a kutya szót fogad. A "tiéd, eheted" mondatra feltápászkodik és elindul megenni a tápját. Ezt látva a Lány, örömmel kiállt fel: "Anya, ez beválik!"

Szintén Kutya etetéskor, már elhangzott a "tiéd, eheted", de V. megtoldja a "Jó vacsorát!" mondattal.

Valamelyik nap reggel fekszik mellettem az ágyban, így szól:" van nekem egy édesanyám"

Bőrgyógyásznál jártunk, így a téma adott az anyajegyek, kin mennyi van, és mi is az, milyen... este fürdéskor meglátja az apján lévőket: "apajegyek", és persze hiába magyarázom, hogy márpedig azokat is anyajegynek nevezzük.
Sétálunk kint Lottival, aki -rossz- szokása szerint éppen megint felevett valamit a földről, amit halásztam is ki egyből a szájából, így csöpögött le a nyál az aszfaltra. V. megszólal: "hehe kutyajegy, ott a Lottijegye".

Valamit nagyon keresek, de nincs a helyén, V. felnéz a játékból: "holt helye van" (hűlt helye)

Ez egy mai, ami meg csak szimplán aranyos: "Maci fided, kutyának figyelmét eltereltettem." (figyeld, eltereltem a figyelmét)

A Lány, aki fél(t) a kutyá(k)tól

Intézzük

Bár egy halom orvosi dolog sűrűsödött össze az elkövetkező egy hónapra, szépen lassan neki ugrottunk, és letudjuk őket a napok múlásával. Így pipálhatom a gyerek nevelési tanácsadót, a bőrgyógyászt, jövőhéten ultrahang, majd utána való héten gyerekgasztró V. miatt, és rám is vár egy nőgyógyászati alkalom (valamikor ezek után a védőnővel is találkozni kellene), augusztus végén bejutunk az ortopédiára is.
Nevelési tanácsadó: M. nagyobb jelenetes hisztijei miatt mentem (mintha második dackorszaka lenne), kértem tanácsot, véleményt. A pszichológus szerint nagyon jól csinálom ezt a gyereknevelés dolgot, szóval hátba veregetés nekem, bár be kell valljam tudott új dolgot mondani, aminek agy hasznát vesszük majd, ha büntetésre kerül a sor. M. meg kinövi ezt a korszakát is, egyszerűen annyi, hogy ő egy érzékeny gyerek, aki lassan reagál a körülötte történő változásokra, ezért extra figyelmet érdemel.
Bőrgyógyász: szokásos anyajegy szűrés, amin szerencsére az anyajegyekkel minden rendben volt. Mondjuk azért arra figyelmeztetett a doktornő, hogy van egy enyhe fénykárosodása a bőrömnek, nesze nekem naptej, nulla napozás, csak árnyékban levés... (nem tudom, kitől örököltem ezt az érzékeny bőrt, mindeni totál barna a családban, míg én árnyékban is égek)
M. is jött velem, mert nem rég nőtt egy új anyajegy a kis lábujján, alul a talpán, valahogy félig-meddig a hajlatban. Nála annyit kért, hogy évente menjünk megnézetni, ahogy az én pöttyeim is, így jövőre újra ugyanott, ugyanekkor, ugyanígy.
Ultrahang: már a huszadik hét lesz, hihetetlen, mindjárt félidő! amilyen lassan akartak beindulni a hetek, most épp olyan gyorsan kezdtek el rohanni. Viszont már könnyebb, mert MI minden nap jelt ad magáról, hol finoman bokszolva, hol épp fájdalmasabban kapargatva belülről (most is ficánkol). Ha nem mozogna, egy kis csoki mindig beindítja...
Pár napja Apa is érezte a benti mozgolódást! a gyerekek is nagyon szeretnék, de az öcsi huncut, mert mindig abba marad a mozgás, ahogy gyerek pracli kerül a hasamra.
Gyerekgasztró: V. véreredménye még mindig nincs kész, lassan két hónapja szúrták meg. reménykedem, csak meglesz az eredmény mire menni kell, mert időpont nincs ám úgy pikk-pakk, pedig magánrendelésről van szó. Aztán lehet jelentkezni M-val, meg kell egy vérvétel nekünk felnőtteknek is, tehát felnőtt orvoshoz is kellene időpont. Agyrém!
A nőgyógyászhoz és védőnőhöz nem  kell magyarázat.
Az ortopédia meg V. miatt szükséges, mert az egyik lábán a középső három ujj kesze-kuszán áll. A középső felugrik a másik kettő közé, és míg ez fél éve simán visszaállt rendesen, ha járt, most már nem akar "visszaugrani".

Ha ennyi nem lenne elég, előttem ott a jogosítvány befejezése, A. előtt a diploma megszerzése, és a kutyát is visszük augusztus elejétől kutyaóvodába okosításra.
Aztán hosszabb távú terv, hogy megszülessen itthon MI békésen, egészségesen, majd jövő nyár elején végre magunk mögött hagyhassuk a panelos létet, és végre meglegyen a hőn áhított kertes házunk!

Ők mondták 1.

Valamelyik nap M. futkározott, félvállról odavetette nekem:
"olyan gyors vagyok, mint a vak kígyó"

V-nak odaszóltam, hogy imádom. Erre ő sorolni kezdi:
"Imádom Anyát, imádom Apát, imádom Macit, imádom Mamát, imádom (a teljesn rokonság felsorolása következett), imádom JóIstent"

Reggel ébredés után (most éppen a lány velem, míg M. az apjával egy szobában alszik, ez nálunk hétről-hétre változó, mármint az, hogy kinek hol van kedve nyugovóra térni, a biztos csak az, hogy babaként mind velem aludt) V. megy ki a gyerekszobába, de mielőtt odaér, már nyílik is az ajtó,  és a fejét dugja ki rajta M.
Megörül neki a lány: "Anya, felébredt a Macikám"

Egyébként (bár még mindig nincs két és fél éves) V. sokszor nagyobbnak tűnik a koránál, ha kérdezik, mennyi idős, annyira az van a nyelvem hegyén, hogy három éves. Szobatiszta, érthetően, szépen beszél*, nagy szókincse van, helyesen ragoz (ez még a majd öt évesemnek is néha nehezen megy), és persze szobatiszta. Nagyon várja az óvodát, hiába csitítom, hogy csak M. megy ősszel, ő maximum a születésnapján, de valószínű hely hiányában majd csak több, mint egy év múlva mehet. Nem tudom, mit fogunk egymással kezdeni, hová tudok vele majd eljárni, ami kielégíti a nagylányos igényeit, és MI baba mellett is megoldható. Idővel ez is kiforr...

*egy babás szava van még, a kutya helyett neki tyutyája van :)

A nevenincsmég Kutya

Ma beköltözött hozzánk, nem is mi lennénk, ha a hozzánk érkezése nem zajlott volna kalandosan.
Elmentünk érte, betessékeltük a (macska) szállítódobozba, amibe alulra egy kutyapelenka került, biztos, ami biztos alapon. A mi Kutyánk persze egyből felkaparta a doboz szélére a pelenkát, majd szépen bepisilt, percek múlva pedig bekakilt maga alá. Mondanom sem kell, hogy eközben az én kezemben volt a doboza, az autóval tartottunk már haza felé. A Kutya addig vonyított (V. meg siratta hátul), míg meg nem álltunk a  ház mellett. Így az itt létét egy alapos fürdővel kezdte, majd rászabadultak a Gyerekek, és a Macska is megjelent... Egy óra után kezdett feloldódni, gyanítom az új és újabb elé hordott játékok, plusz a sok-sok simogatás megtette a hatását!
Azóta pisil, rohan, játszik, kakil, harpdál(na) felváltva.
Az újabb migyerekünk...

Neve épp Lotte/Lotti, de valahogy nem az igazi, de a kutyanevekből csak fiúknak valók ugranak be, majd alakul időközben.

M. köszönetet mond

Esténként már egy ideje M. mondja az imát (Én Istenem, Jó istenem...), ha én altatom meg szoktam kérdezni, szeretne-e köszönetet mondani. Íme az elmúlt három napi:
- JóIsten köszönöm azt, hogy meleg volt és kint fagyizhattunk. JóIsten még annyi, hogy jó, hogy vagy!
- ...JóIsten, még azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek! Aludj jót, jó éjszakát. Ámen!
- JóIsten csak azt szeretném köszönni, hogy meleg van, és ennyi sok gyümölcs van a kertben mamánál.

Nagyon kezdi érdekelni, mi is a jó, és mi a rossz. Ki szerint? Ő miért nem hallja az Isten szavát...
Csak legyek elég okos ezeket a kérdéseket JÓL megválaszolni.
Tele van szeretettel, az én nagyfiam!

Mindennapi jelenetek

Beszélgetünk arról, hogy mi lesz a rossz emberekkel.
M. : "hát, lekerülnek a gödörbe"
Én: "a pokolra gondolsz, nem?"
V.: "tudom, börtönbe megy rossz ember"


Egyedül felöltözött a lány (a saját maga által kiválasztott ruhákba), ahogy készen lett, beállt M. elé, és így szólt: "Maci dicsérjél meg!" 
M. nézi, nézi a lányt, körbekerüli, nagyon töpreng, de nem szól...mire a lány:" M. dicsérjél meg, szép vagyok...légyszi!"
M. nagy nehezen kiböki: "Szép vagy!", de V. nem megy el előle... erre M.: "meg a szoknyád is tetszik"

Az újabb M. betűs fiú,

vagyis MI a második keresztnévvel együtt. A gyerekek nagyon várják, napi téma  a hasamban bujkáló testvér. V. többször biztosított arról, hogy majd ő fogja megszülni a pocakjából, illetve szoptatni a cicijéből. Könnyű dogom lesz!
Utoljára huszadikán jártam nőgyógyásznál, a mostani várandósság alatt először annál a doktornőnél, aki kísérte a lánnyal való hónapjaimat. Pozitív meglepetés volt, hogy pusztán az arcom alapján tudta ki is vagyok, pedig utoljára a lány hat hetes korában találkoztunk. Így nem volt meglepő, hogy egyből az otthonszülésről érdeklődött, és megértette, miért is szeretnék minimális vizsgálatot. Sőt önmagától ajánlotta fel, hogy akkor elég csak két és fél hónap múlva találkoznunk. Az afp így letudva, már csak a védőnőnek kell elmagyarázni, hogy miért is hagytuk ki a vérvételt.
MI a vártaknak megfelelő korú volt, CRL 8,46 centinek mérte a gép. Láttuk újra a lába között nőtt jelét annak, hogy bizony még mindig fiú!
Egy hete érzem a finom mozgását, ami egy kis csoki hatására biztosan beindul.

Az első trimeszteri vérvételemen kiderült, hogy nem iszom eleget (ettől függetlenül fél óránként látogatom a mellékhelyiséget), , és valamilyen ellenanyag enzimek pozitívak a véremben, ezért elvileg csak választott vérkészítményt kaphatnék.
A toxoplasma szűrésem továbbra is negatív, hiába a sok éves macska tartás, ez míg gyermeket várunk úgysem fog változni.

Hányingeres időszak vége! Álomkór beköszöntött, a hűtő még nem minden esetben barátom, de már megint meg tudom inni a napi egy bögre tejeskávémat, így könnyebben indul a nap!

Már a tizenhetedik hétbe léptünk.

Lisztérzékeny 2.

Az új vérvétel eredménye (milyen meglepő) még nincs meg, az előzőt most kaptam kézhez. Ehhez a vért április tizenhetedikén vették le, és az elemzésére csak június tizenegyedikén került sor.
Huszonnégy dologra szűrtek, többek között olajos magvakra, halakra, tojásra, pár gyümölcsre és zöldségre. Eltérés a következőkben mutatkozott: tej, kazein (emelkedett), rozsliszt (emelkedett) és búzaliszt (alacsony eltérés). A "vicc" csak az, hogy ezek után a gasztroenterológus újabb megerősítő vérvételt csak a lisztre kért, tehát a tej miatt újabb kört futhatunk, mert ugye milyen jó a gyereknek, ha havonta megszúrják...
Mielőtt lépünk megvárjuk az előző eredményét, majd elmegyünk egy magán gasztroenterológushoz, aki tud adni újabb vérvételi papírt a tejre, de ezt már szintén magán laborban intézzük el. Katasztrófa az egészségügy helyzete, szomorú, hogyha nem zsákutcákba akarsz lyukadni, akkor igenis fizetni kell, legalábbis az eddigi tapasztalataink (saját, baráti és ismerős) ezt mutatják.

Egy dologra volt jó csupán így a kecskeméti orvosos kiruccanás (június harmadikán), legalább lemérték a lányt, aki kilencvennégy centi és kicsivel több, mint tizenkét kiló. Hát ennyivel lettünk okosabbak.

Lisztérzékeny

Az úgy volt, hogy V. szokásos asztma kontrollján a doktornő kért egy liszt- és tejcukor érzékenységre irányuló vérvételt. Ennek az eredménye másfél hónappal később lett csak meg, de annyira magas kiugró értékkel, hogy sürgősen újra kellett csináltatni. Az orvos szerint a lány biztosan lisztérzékeny, de várjuk a vérvétel eredményét...én azért -látva a macerát, ami ezzel jár, a kiugró árakat- nagyon drukkolok, hogy most jó lesz az eredmény, hogy csak a másfél hónap miatt volt a rossz.
Most három eshetőség van:
1. tökéletes lesz az eredmény, akkor nincs további teendő
2. megint nagyon rossz lesz- rögtön diéta
3. kicsit lesz rossz, ekkor kórházba fekszünk a lánnyal
 (drukkolni az első, esetleg második miatt, a hármast NE)
Jövőhéten kiderül.

A harmadik

Voltam kedden ultrahangon, szerdán kellett volna, de délután néztem, hogy nincs beutalóm, amit elvileg elkérnek a körzeti kórházban. A háziorvos nem adott, ahogyan ekg beutalót sem... természetesen kedden délelőtt rendelt, másnap meg délután. Nekem viszont szerdán 9:20-ra volt időpontom, amit előre hetekre adnak ki. 
Így kapkodás, van-e a közelben magán, ahol ep kártyát is elfogadnak. Akadt és lett si nagy hirtelen időpont, 19:30-ra.
Férjjel gyors gyerek vacsoráztatás, fürdetés, átöltözés, majd irány a rendelő! Itt hatalmas kő zuhant le a szívemről, mikor megláttam, ahogy kalimpál a kezeivel, rúgkapál a lábacskáival...és a második percben számunkra is jól láthatóan kiderült, hogy kukit rejt a két lába között a fiunk!
Nagyon profi volt a szonográfus, lemért mindent, adott leletet, képeket, dvd-t (nagyon jól látszott az összes csontja, a köldökzsinór, meghallgattuk a szívverését is). Egyedül a tarkóredőt nem bírta rendesen megnézni, mert MI. nem volt hajlandó megfordulni a méréshez, inkább fejen állt. A gép szerint egy héttel idősebb a várandósság, így már magam sem tudom, végül mi lesz a kitűzött dátum, legalább a december maradt!



A meglévő fiúgyereknél nagy a boldogság, hiszen ki(s)fiút szeretett volna, míg a lány még mindig nem érti miért nem "nunó"ja lesz a tesónak. Én lányért szurkoltam, de a szívem mélyén egy fiú-egy lány után teljesen mindegy volt, milyen nemű is lesz a harmadikunk!elé
majd a következőnél nagyobb elvárásokkal megyünk ez elé

mini kuki

apró talpak és ujjak :)

M. szól

Valahogy egy vacsora közben a köröm festésre terelődött a szó, persze M. rögtön azt mondta, hogy fessük be a körmét. Éppen vicces kedvemben voltam, ezért csípőből jött a válasz: Amíg az én házamban laksz, az én kenyeremet eszed, nem festheted be a körmöd.
Erre M.: -"Nem eszem a kenyeredet."
- Akkor mit eszel?
- "Müzlit" hangzott az egyszerű válasz, hát igen a gyerekek nálunk minden nap müzlit reggeliznek. :)

Bizalom

Még bizony nagyon rá kell dolgoznom erre a témára. Ahogy az előz bejegyzésben említettem V-ról lekerült a pelenka a hétvégén. Azóta sem érintkezett alulról velük, csak bugyikkal (V. nyelven "bubó"). Vasárnap este még megkapta a pelenkát, de már nem akarta felvenni, erre alkut kötöttünk, miszerint, ha reggel tiszta a bugyor, másnap este bugyit kaphat. Reggel siker, sőt, egész napos széria, míg én a jóanyja csak háromszor aggódtam túl a dolgot. Igen pontosan háromszor volt a nap folyamán házon kívül velünk a lány.
Ma hosszabb útra indultunk, gyerekprogramra (tipegőre járunk), ahol megint csak ügyesen célba értek a dolgok. Azért kezdek felengedni, mert ma alig gondoltam arra, mit reagálnak az emberek, ha a lány éppen mondjuk a hév ülésében találna bepisilni. Természetesen váltóruha volt nálam, még egy ideig hordozom magammal, aztán napok múltán úgyis elfelejtődik, remélem nem is lesz rá soha sem szükségünk.
Mérhetetlenül büszke vagyok, és imádom az új popó formáját. Hatalmas a változás a moshatós látvány után. Hogy mennyi ruha lóg így a lányon :)

V. nagylányossága

Több dologban is hatalmasat ugrott a kicsi lánykánk. Először is beszél, de nem ám egy-két szavas mondatokban, hanem öt-hat szavasakat mond, és egész nap be nem áll a szája (énekel is, meg mesél). Igen volt kitől örökölnie, és itt most nem magamra gondolok (hanem a tesójára)!
Mai aranyköpése: "anya hazudott, nem jön a pisi. apa hazudott, nem pisil Vivi" mindezt énekelve a bilijén üldögélve, persze percek múlva sikerült, aminek kellett!

Ez a másik nagy dolog, hogy szobatisztul. Tudom, már egy ideje, hiszen már tavaly télen is 80%-ban a bilibe végezte a kisdolgot, míg 100%-ban a nagyot, de aztán két évesen a dackorszak őt sem kerülte el, és már csak azért sem, újra pelenkába, mindent. Majd nagyon csúnya piros lett a lenti tájékon, sőt ha huzamosabb ideig nem engedett a pelenka közelébe, már a hólyagok is megjelentek. Kentük mi lelkesen több féle krémmel, de hiába, csak ideig-óráig volt javulás. Szóval taktikát váltottunk, rábeszélés, hogyha ügyesen pisilsz, nem fog fájni, ha sikerül, kapsz x puszit, és így tovább... de alig volt eredmény.
 Majd tegnap levettem a pelenkát, és csak éjjelre adtam vissza. Összesen egyszer pisilt be, másodjára már magától ült bilire, és siker, majd mindig  két szem mazsola "díjként". Sőt tegnap délután a nagybevásárlás közben is szólt, kivárta, míg kiérünk, ott sorba állunk és siker! Ma csak reggel volt balesete, pedig a délelőtt nagyobb részét gyerekprogramon töltöttük, ahol magától szólt háromszor is, és tényleg pisilt a gyerek wc-be.
A lenti tájékon jelentős a javulás, és mielőtt elfelejtem az esti pelus is tisztán került le róla!

Még egy feljegyezni váró adat: tud páros lábon ugrálni, és egy hónapja futóbiciklivel közlekedik, szigorúan bukósisakkal, mert az kell.

Foglalkozás választó

M. jövőbeli tervei: "boszorkány lehetek, vagy rendőr, vagy rab(l)ó, vagy még kalóz, de ez veszélyes, mert harcolnak a katonákkal"

Jaj nekünk!:)

Vérvétel

Első vérvétel* pipa.
Megelőzte egy orvosi beutaló kérés, amit két nap alatt sikerült csak megejteni, mert az első napon hiába lett volna rendelési ideje, nem jelent meg a doktornő, az asszisztens meg hiába tudott volna adni papírt, a nyomtató hibája miatt nem tudott. Ezután újra próbálkoztam, negyed óra várakozás, kétszeri szólás után (kismamák soron kívül, na persze) bejutottam a doktornőhöz, aki egy laza mozdulattal félre dobta a nőgyógyász által küldött papírt, és a saját feje alapján nyomtatta is a beutalót (szóltam, hogy a macska miatt kellene toxoplazma szűrés is, de fogalma sem volt, megtudják-e csinálni a  helyi rendelőben). Kiskönyvben pecsét, vizsgálat aláírva, bár rám sem nézett... EKG beutalót nem kaptam, de nem megyek vissza, szerencsére anyu megcsinálja majd pár hét múlva a kórházban.
Van magán háziorvos?

Bejelentkeztem magán nőgyógyászhoz, másfél hónap múlva volt időpont. Már nem lepődöm meg semmin.

*még sosem éreztem magam olyan rosszul vérvétel alatt, mint most, nem akart folyni a vérem, aki megszúrt pumpálta a karomat, de erre olyan hányinger, majd szédülés tört rám, hogy alig tudtam magamról... nagyon remélem, hogy csak amiatt volt, hogy rosszul szúrtak nem, és ebből nem lesz rendszer

FelejtŐ

Hiába állna előttem, a már megszokott egyik helyről másikra vándorlás, mégis csak a védőnőig jutottam el. Kiskönyv pipa!
Most kellene meglátogatni a háziorvost, EKG-ra menni, lecsapoltatni magamat, és kórházi ultrahang, meg újra nőgyógyász. Mintha lenne szabadidőm a két gyerek mellett. Szóval be kell mindent ütemezni, még azt is eltervezem, mikor telefonálok időpont kérés miatt. Itt a bibi, hogy ezt hiába írtam fel a létező összes helyre, mégis elfelejtettem hívni a kórházat. Hétfőre beállítom az ébresztést a telefonomon.
Addig is nyertem pár napot, hogy átgondoljam melyik orvoshoz menjek, ahhoz, akihez V-val várandósan járjam, vagy az újhoz, akihez a mostani baba várandósága alatt kerültem, nem lesz egyszerű döntés...

Napi Hír

V. pont be lett íratva az óvodába.
 Reméljük jövő februárban ő is beöltözve mulathat a katica csoport tagjaként.
M. már most várja, hogy mellette ülve ebédeljen a lány...

Hogy volt...

Három hetünk volt gondolkozni, átalakítani a terveket, mi is lenne, hogyan csinálnánk, ha ketten érkeznének, egy helyett. Új autó, költözés, ikres hasznos dolgok böngészésével teltek a napok. Beletörődni, hogy el kell engedni az otthoni háborítatlanságot, a tökéletes szülést, amit a lánykámnak köszönhetően már átélhettem, nem volt egyszerű, és mire éppen sikerült el is érkezett a tegnapi nap.
Kilenc órára volt időpontom, ami előtt hét perccel kaptam egy sms-t, hogy csak fél tízre érkezzem, mindezt akkor, mikor már az ajtóban álltam fél órája... így indultunk. Aztán az orvos rögtön kiengesztelt, mert az első kérdése az volt, ugye időben értesítette, hogy késni fog, mert direkt szólt az asszisztensnek. Ráadásul V-át behívta a vizsgálatra és végig türelemmel magyarázott a nagyon nyűgös lányomnak.
Az egyik petezsákban megtalálta a szépen fejlődő, tökéletes mérettel rendelkező, pulzáló szívű babát.*
Míg a másik hiába nőtt, anno öt mm-es volt, most tizenhárom, nem látott benne semmit sem.
Vegyesek az érzéseim, hiszen már én is kezdtem beleélni magam (az apjuk teljesen), hogy nem egyedül érkeznek hozzánk. Viszont meg is könnyebbültem, mert nem lettem volna felkészülve a két gyerekkel járó többlet munkára, hogy kórházba menjek, sok napig távol a gyerekektől.
Most, ha minden szépen halad, megint megpróbálkozhatom a tökéletes szüléssel (ma este megyünk is az osz infóestre)... addig még sok minden vár ránk, egy kis védőnő/gyerekorvos szemlélet formázással kezdve.

Négy hét múlva a tizenkettedik heti uh, aztán nőgyógyász látogatás, de addig is a szokásos kör elkezdése: védőnő, háziorvos, vérvétel. Jövő héten pedig Születés Hete lesz nálunk is, és ez amiatt izgalmas, mert én vagyok az egyik rendező.

* M. csalódott, mert ő két babát szeretett volna, de ezek után akkor az az egy fiú legyen. Ahogy megláttam a képernyőn az első gondolatom az volt, hogy fiú, meglátjuk nem sokára.

Költözés és új hírek

Csak sikerült átjönnöm, mert hiába nem szerettem volna, és próbálkoztam kitartóan a freebloggal nem jutottunk egyességre. Remélem hamar beletanulok itt a dogokba.

Két hónapja engedett írni utoljára odaát, alig bírom összeszedni, hogy mi is történt azóta.
A legfontosabb, hogy V. már egyáltalán nem szopik, és bár az első napokban nagyon hiányzott, már egyáltalán nem. Jó végre egy kicsit magam lenni (bár V. nem így gondolja és napi sokszor hozzám bújik, szagolgat). A szopizást csak cumival sikerült kiváltani, most cumi függő, de nem idegesítem ezen magam, ha nagyobb lesz majd elhagyja, addig is próbálom korlátozni a cumi használatát csak az alvásidőkre.
Apropó alvás: egy hete hat körül ébred, így persze már tíz után nyűglődik, aludni viszont nem lehet lerakni. Persze elaludni mindig úgy sikeredik, hogy M-ért indulni kellene már az óvodába.
M. is tiltakozik az alvás ellen, természetesen fáradtan ő is a kezelhetetlen kategória. Így tegnap bent kellett aludnia az óvodában (igen ott simán alszik, míg itthon csak a falat rugdossa, majd két perc fekvés után felkel, és bejelenti ő már aludt). Ma is bent alszik, mert foci van délután, amire egy hónapja jár, és minden nap megkérdezi, ugye ma már focizhat...
A két gyerek kapcsolata egyre jobb, hihetetlen, hogy órákig képesek egymás mellett játszani összeveszés nélkül. Azért nem mondom, hogy mindig béke van, sőt, ha valamiben nem egyezik a véleményük (most még az általános az, hogy V. nem akar engedelmeskedni a nagy tesónak), kitör a háború. Fülsértő ordítás, játékok másik kezéből való kitépése, egymás verése... ember legyen a talpán, aki ilyenkor nálunk igazságot tesz.
Egyébként meg egész nap beszélnek, M. megállás nélkül, bármiről, ami az eszébe jut, a kicsi meg a nagyot utánozva játszik, szívja magába a szavakat/mondatokat. Tegnap például fél órán keresztül olvasott a babájának, és érthető volt a történet (és még csak kettő múlt:).

és a végére egy három héttel ezelőtti kép, magyarázat hamarosan: