Szombaton reggel a kalapom tettem volna arra, hogy babázni fogok, de hiába az egésznap tartó has keményedések, állandó mellékhelyiség látogatás, levegőtlenség, fázás... Még a gyerekeket is elküldtem magam mellől, mert zavart a jelenlétük...majd megsirattam, hogy nincsenek a közelemben*.
Mégis késő délutánra mindent elvágtak, azóta napi pár kósza erős keményedés, levegőtlenség (ma például nem bírtam elmenni emiatt az óvodáig), de MI még bent.
A bábánk múlthéten pénteken azt mondta, hogy nagyon lent van a feje, de még zárt (bár rugalmas) a méhszáj, szerinte nem várja meg ez a fiú a tizenötödikét. Meglátjuk, készülődünk, várakozunk.
Különös hangulatúak ezek az együtt töltött utolsó napok, hiszen adventi időszak van, ami már magában is varázslatos, de így méginkább ráhangolódunk a közelgő ünnepre.
38+1 napos (98 cm haskörfogatú) MI-lak:
*legalább abban már biztos vagyok, hogy újabb hajnali szülésre vágyom, amikor a gyerekek békésen szuszoghatnak a saját ágyukban, majd az első perctől együtt lehetünk, örülhetünk nagycsaládként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése