Fél éves a legkisebb

Pont egy péneti napon született, péntek tizenharmadikán. Most egy fél évvel később, szintén péntek tizenhárom van. Hatalmasatt nőtt, beilleszkedett, vagy inkább simult, mert általában egy hangja nincs gyerek ő. Igen többször előfordul(t), hogy "ott felejtem" a szobában, ő meg csak csendesen szemlélődik...
Az átfordulás óta tökéletesítette a teknikáját, már pörög-forog, az óramutató minden írányába bejárja az ágyat. Hasról hátra visszafordulni nem mindig sikerül neki, ilyenkor Végre hallatja a hangját, de hiába segítünk neki, egy pillanat múlva újból hason végzi.
Eddig csak anyetejet evett, de vizet inni már kapott.
Fogai száma 0, bár a nap nagyrészében az ujját rágcsálja.
8300 gramm és 69,5 cm hosszú. Többnyire 74-80-as ruhákat húzok rá.
Szereti a nagylábujját szopogatni, illetve a zsepkendőket szétmarcangolni.
Egyre kevesebb a türelme az autózáshoz, pedig még mindig tanulok, így szegénynek nincs más választása, mint velem jönni.
Éjjel többször ébred, de nem tudom megmondani, hogy hányszor. Napközben kétszer-háromszor alszik még. Először mindig tíz óra körül szenderedik el.
Gömbölyű, napsugaras szerelem <3

Átfordult

A nemsoká fél éves ma 12:25 perckor végre átfodult, miután bemutatta, hogy bizony hasról hátra már megy neki a dolog. :)
A fogak száma még nulla, de gondolom ez is változik hamarosan.

MI 4

A legkisebb a négy hónapot is betöltötte már. Érdekes, mert míg az elsőnél minden hónapot napra pontosan tudtam, most csak pár nap múlva eszmélek, hogy "jé, megint elröpült egy". Így jár az, aki többedig gyerekként érkezik egy családba.
Mickó minden tud, amit egy ekkora babának kell, lássuk csak, tud:
- sírni, ha valamije fáj
- kacagni, főleg, amikor M. beszél hozzá, vagy én csiklandozom
- nyelvet öltögetni, persze mosolyogva
- elkapni a figyelmét felkeltő tárgyakat, majd a szájába venni, megnyálazni
- rágni, de még milyen erősen, persze még csak fogak nélkül
- fordulni, na jó ezt még nem profi szinten, de alakulóban a dolog, azért védelmére legyen mondva, hogy ekkora feneket nem lehet egyszerű átbillenteni:)
- aludni, többet-kevesebbet, éjjel MÉG enni

és az extra:
-aludni a hátsó ülésen, amikor az anyukája beül az oktatóautóba és vezetni tanul









Kiló és hossz majd a következő részben, két hét múlva, ha megkapja az oltását.

Az idő meg csak rohan

Fényképezem, sokat, és annyira sajnálom, amikor a gyerekek -és az ő dolgaik- mellett már nem tudom magammal vinni a gépet. Talán tényleg sikeredik majd ebből valami komolyabb dolog. Addig is megyek még tanfolyamra, meg nyertünk egy családi fotózást is, jó lesz látni, hogyan csinálja ezt ez "profi".
Holnap újra neki vágom a vezetésnek, MI lesz a kabalám a hátsó ülésen, remélem békés szemlélődő, vagy éppen szuszogó lesz a másfél órámban.
Csütörtökön délután waldorf felvételi a két nagyobbnak, vagyis egészen pontosan egy beszélgetés, ahová együtt megyünk.
M-nak tönkrement a rollere, V-nak kilyukadt a "kopogós cipője" (ünneplős), így a héten még bolt járó körútban is részünk lesz.
MI megkeresztelték vasárnap, három hét múlva az öcsém esküvőjére indulunk.
Tegnap még választáson is volt velünk a legkisebb, a hátamon békésen aludt, pont, mint a keresztelőjén. Békés Napsugarunk Ő.

Hétvégi emlékek:
A kisebb testvérem a macskánkról beszél, hogy a haja..., erre felkapja a fejét A. és így szól: "Tudjátok mi van a macska fején?"
"Cicamica haj" :)

Marci elég álmos, de nem aludna, viszont mindenen sírva fakad. Kérdezem tőle, hogy most éppen mi a bánata. "Nem adtatok vizet, pedig szépen kértem. Erre olyan mérges lettem, hogy majdnem felrobbant a fejem" (mindezt hüppögve adta elő)

Tavasz

 Pár hete olyan, mintha lehullott volna egy lepel a szememről, mindet tisztábban, élesebben látok. Nem is voltam eddig tisztában azzal, hogy tényleg egy gyönyörű világban élünk, ami telve van színekkel, illatokkal, formákkal...mosolyokkal.
Mostanában így járok-kelek, emiatt az utaim meghosszabodtak, mert néha alig bírom megállni, hogy ne simítsak végig minden új hajtást a bokrokon, a rügyeket a fákon., ne guggoljak le megszimatolni minden nyíló virágot.

kép jön majd ide :)

TAVASZ, sugárzó, napfényes, édes illatú tavasz van! Végre.
Egy napon annyi minden jön szembe, amiért érdemes megállni egy pillanatra: a színek kavalkádja a növényeken, piacokon, az illatok, vagy a méhek szorgos munkája. Tulipán. A sok nézelődő gyerek, motoron, biciklit hajtva. Utcai zenészek. A párkányra kitett cserepek, madarak csiripelése. Napsütésben sütkérezni, mert végre melegít. A szél cirógatja az arcom. Az óvodások kint játszanak az udvaron, homokot szórnak. Hinták és csúszdák. Kutyák önfeledt játéka. Tavaszi kabát, vidám kendők. Záporok, pocsolyában ugrálás. Pitypangot fújni.
Szeretem...

 és ide is kép

Bicikli

Tegnap a Legnyagyobb két keréken tekert, egyből, ahogy leszereltük a pótkereket.
Majd sok-sok perc után -a végcél előtt- beleborult egy hatalmas pocsolyába.
Nem is Ő lenne, ha nem így végződött volna a bicajozás. :)

Hátulról előlre

MI. 6,5 kg is elmúlt már, és 60 centi. Hosszú, de pont olyan karba illő módon, szeretem, ahogy belesimul a kezembe, amikor felemelem. Megkapta a két hós oltást, ami után két napig síkítva ébredt (még jó, hogy nem hagytam pluszban belenyomni a prevenárt).

V. tegnap óvodás lett, bár nagyon várta, azért nem ment zökkenőmentesen a napja. Két órás üldögélés után hagytam magára, amikor is ordítani kezdett, de az óvónő és a nagytesója (mert egy csoporba járnak természetesen) gyorsan megvigasztalták. Ebéd után mentem érte és nekifutásból a karomba ugrott, mindig is szerettem volna, hogy így örüljön nekem valamelyik gyerekem.
Egyébként meg ő nem is emlékszik olyanra, hogy sírt volna, meg egyébként is milyen kérdés már az, hogy megy-e holnap, természetesen megy!
Ma az Apjuk vitte őket és a beszámolója alapján most is volt ellenkezés, de kisebb mértékű, mint tegnap (azért biztos, ami biztos a telefont kéznél tartom egyig*).

M. dicsérgetve volt tegnap (is), mert bár még nem fog iskolába menni, mégis odafigyel mindenre, amit az óvónéni mond. Úgyanis az iskolások hétvégére kapnak "házifeladatot", most éppen annyi volt, hogy vigyenek be hétfőn krumplit, vagy vöröshagymát. M. odafigyelt, megjegyzett és követelte a krumpliját. Bevittük és büszkén vitte az óvónőnek (ahogy múlthéten egy könyvet az egyiptomiakról, erről jut eszembe, ezt haza kell majd hozni).

Szóval új rendszer van kialakulóban. Remélem így menni fog a jogosítvány megszerzéséhez vezető pár órás vezetés...


*a Lány hajnali ötkor kelt, ha ilyen korán ébred borítékolható, hogy tíz körül fellép nála a "semmi sem jó" állapot