Miután itt Pesten az orvos mindenképpen kórházba akarta küldeni a lányt, hogy bélbiopsziával igazolja az étel érzékenységét, eljutottunk Kecskeméten egy másik orvoshoz, aki egyébként Szegeden (is) dolgozik, és ott nem csinálnak biopsziát, szóval elég volt neki a két eddigi és egy újabb vérvétel*ahhoz, hogy kimondja, bizony V. glutén érzékeny+tej allergiás. (bocsánat a körmondatért:)
Így vasárnap óta "diétán" van a gyerek, vagyis lisztből csak az előre kikevert gm (gluténmentes), és rizs-, kukoricalisztet és ezekből készül ételeket fogyaszthatja. Tejből csak a szójás, illetve rizses jöhet számításba. Ha szerencsénk van a tejes dolgot kinőheti, míg a lisztes egy életen át tartó betegség marad.
Szeptember huszonötödikén látogatjuk meg Szegeden a kecskeméti orvos felettesét, remélhetőleg már igazolást is kapva a a Lány betegségéről.
V. többnyire megértő, hogy miért is nem eheti a kedvenc túrórudiját, miért is kell neki másmilyen tejből inni reggel a kakaóhoz, de például a mai ebéddel már voltak nehézségek, hogy ő miért nem kaphat tejfölt és sajtot, hiszen a sajt az egyik kedvence.
Egy pozitívuma van a diagnózisnak, hogy így legalább az asztma miatti esti pumpálást elhagyhatjuk (már csak este kap erre egy darab rágótablettát).
Egyébként meg tegnap óta lázas, köhögős, orrfolyós,
Viszlát nyár, szervusz tavasz!
*a vérvételt szó nélkül tűrte, enyhén remegő hanggal válaszolgatva a nővérek különböző kérdéseire (állítása szerint jár óvodába, ahol pók a jele és Marci a barátja)
BÜSZKE vagyok rá!
2013. augusztus 28., szerda
2013. augusztus 21., szerda
6 kémcső
Ma hajnalban pont ennyi vérrel lettem kevesebb, ebben benne vannak az otthoni szüléshez kért vizsgálatok, illetve a lényeg, hogy megnézzük a lány tőlem örökölte-e a glutén érzékenységet.
Mindent a gyerekekért!
Azt azért elárulhatná nekem valaki, hogyan engednek olyan szadista nővéreket* a vérvételi asztalhoz, akiknek sokadjára megy csak a tű rendes beszúrása, vagy épp megy először, de a vér mégsem folyik, szükséges hozzá a karom megnyomorgatása, amivel együtt hányinger, szédülés lép fel... miért nem lehet fekve levenni? Mitől lesz az ember keze hatalmasra dagadva utána, miért pompázik kék-zöld színekben?
*Most anyukám szabadított meg a véremtől, a beszúráson kívül semmit sem éreztem, pikk-pakk készen is lettünk, és egyetlen apró vércsepp mutatja csak, hogy vérvétel történt
Kár, hogy nem vihetem magammal anyut a kórházba, ahol jövőhéten újabb öt kémcső vár rám (cukorterhelés), lehetőleg egy hozzáértő nővér mellett!
Mindent a gyerekekért!
Azt azért elárulhatná nekem valaki, hogyan engednek olyan szadista nővéreket* a vérvételi asztalhoz, akiknek sokadjára megy csak a tű rendes beszúrása, vagy épp megy először, de a vér mégsem folyik, szükséges hozzá a karom megnyomorgatása, amivel együtt hányinger, szédülés lép fel... miért nem lehet fekve levenni? Mitől lesz az ember keze hatalmasra dagadva utána, miért pompázik kék-zöld színekben?
*Most anyukám szabadított meg a véremtől, a beszúráson kívül semmit sem éreztem, pikk-pakk készen is lettünk, és egyetlen apró vércsepp mutatja csak, hogy vérvétel történt
Kár, hogy nem vihetem magammal anyut a kórházba, ahol jövőhéten újabb öt kémcső vár rám (cukorterhelés), lehetőleg egy hozzáértő nővér mellett!
2013. augusztus 12., hétfő
1-2,5-3....50
Pontosan 1 hónapja hoztuk haza Lottinkat.
Sokszor kételkedem benne, hogy valójában egy kutyával van dolgunk, sokkal inkább a hód-bakkecske keresztezés illik rá. Minden fát szétrág és megeszik! Az asztali székeinkből kettő már e mániájának az áldozatául esett, most éppen ecettel kenegetem a sarkokat, annak az illatát nem csípi.
A parkettát is módszeresen próbálja felrágni a földről...
Ha azt mondom fekszik, csinálja ő, de hatalmas vetődéssel ér földet. A kutyaóvodában (augusztus eleje óta járunk vele, heti háromszor) okosodás közben, van egy feladat, amikor szalonban kell megkerülni vele a többi kutyát és gazdáját. Nos, ilyenkor Lotti ugrik, próbálja leharapni a jutalomfalatot tartó kezemet... vagy egy másik feladatnál, ahol a "gyere" vezényszóra mindig abba az irányba kellene sétálnia, amerre én akarom, ő jön, de ugrálva. Mondom, hogy kecskénk van inkább.
A szobatisztasága alkulóban (ha pesszimista akarok lenni, azt mondom inkább, hogy valószínűleg sosem lesz szobatiszta, ami még oké, mert meleg van, pillanatok alatt felszárad a pisi, de mi lesz itt, ha jön a hűvösebb idő). A nagydolog jobban megy, ráadásul feltakarítja maga után (értsd -jön az undorító rész- feleszi, ha nem vagyunk otthon, a kedvence a macska végterméke- én szóltam-).
Kellett nekünk kutya, kellett... :)
3 hónapos lett nyolcadikán, a kötelező oltásokat megkapta (két hét múlva egy veszettség elleni, majd ennek emlékeztetői lesznek fél éves és egy éves korában), és minden leírt dolgok leszámítva mégis csak egy nagy kajla, de azért okos állattal bővült a családunk. Klikker segítségével egy-két nap alatt megtanulta az ül-fekszik-marad vezényszavakat, illetve megáll magától a padkánál. Most a "lábhoz, majd ott ül" van soron.
2,5 éves lett a Lány, kilencedike is pikk-pakk elmúlt, ahogyan az azt megelőző 2,5 év. nem zengek róla ódákat, de azt muszáj leírnom, milyen furcsa nekem M. után egy olyan gyerek, aki egyenesen követeli, hogy feküdjünk le aludni, ha fáradt! Napközben egy és fél órákat alszik, most éppen fél tizenegy körül dől ki, mondjuk erről nagyban tehet a reggel hat óra körüli ébredés. Este nyolckor újra ágyban van.
Az összes szín nevét tudja, felismeri őket. Számolni háromig megy neki, csak úgy megszólal olykor, hogy:"három fiú van ott", "két copfom van", stb.
A glutén érzékenység vonalon tovább haladtunk, voltunk egy másik doktornőnél, aki szerint kilencvenkilenc százalék, hogy ez a baja, de a száz százalék érdekében (mivel nem elég tünet, hogy állandó vashiányos, puffadt pocakú) bél biopsziára kellene mennie*. Ez az, amit mi nem szeretnénk, ezért mehetünk/vihetjük a lányt Szegedre, ott ugyanis már nem csinálnak ilyen vizsgálatot.
Az orvos csak ezen eredmény birtokában adja ki a szakvéleményt, ami nélkül nincs támogatás.
Közben elkezdődött az én ágamon lévő család leszűrése, mert ez a betegség anyai ágon öröklődik.
50 kg vagyok, vagyis végre átléptem ezt a határt is! Végre kevésbé bök itt-ott az a fránya csont.
MI-re rákukkantottunk az aktuális nőgyógyászati megjelenésen, továbbra is tankönyvi gyerek ő, de a mozgása még a doktornőt is meglepte, úgy néz ki -ő sem- nem lesz nyugodt gyerek. A mocorgásnak köszönhetően csak egy ultrahang képet kaptunk róla, amin is a bal térde fölötti láb része látható, a benne lévő csontokkal. Következő orvosos időpont szeptember ötödike, előtte vércukor teszt két hét múlva.
Sokszor kételkedem benne, hogy valójában egy kutyával van dolgunk, sokkal inkább a hód-bakkecske keresztezés illik rá. Minden fát szétrág és megeszik! Az asztali székeinkből kettő már e mániájának az áldozatául esett, most éppen ecettel kenegetem a sarkokat, annak az illatát nem csípi.
A parkettát is módszeresen próbálja felrágni a földről...
Ha azt mondom fekszik, csinálja ő, de hatalmas vetődéssel ér földet. A kutyaóvodában (augusztus eleje óta járunk vele, heti háromszor) okosodás közben, van egy feladat, amikor szalonban kell megkerülni vele a többi kutyát és gazdáját. Nos, ilyenkor Lotti ugrik, próbálja leharapni a jutalomfalatot tartó kezemet... vagy egy másik feladatnál, ahol a "gyere" vezényszóra mindig abba az irányba kellene sétálnia, amerre én akarom, ő jön, de ugrálva. Mondom, hogy kecskénk van inkább.
A szobatisztasága alkulóban (ha pesszimista akarok lenni, azt mondom inkább, hogy valószínűleg sosem lesz szobatiszta, ami még oké, mert meleg van, pillanatok alatt felszárad a pisi, de mi lesz itt, ha jön a hűvösebb idő). A nagydolog jobban megy, ráadásul feltakarítja maga után (értsd -jön az undorító rész- feleszi, ha nem vagyunk otthon, a kedvence a macska végterméke- én szóltam-).
Kellett nekünk kutya, kellett... :)
3 hónapos lett nyolcadikán, a kötelező oltásokat megkapta (két hét múlva egy veszettség elleni, majd ennek emlékeztetői lesznek fél éves és egy éves korában), és minden leírt dolgok leszámítva mégis csak egy nagy kajla, de azért okos állattal bővült a családunk. Klikker segítségével egy-két nap alatt megtanulta az ül-fekszik-marad vezényszavakat, illetve megáll magától a padkánál. Most a "lábhoz, majd ott ül" van soron.
2,5 éves lett a Lány, kilencedike is pikk-pakk elmúlt, ahogyan az azt megelőző 2,5 év. nem zengek róla ódákat, de azt muszáj leírnom, milyen furcsa nekem M. után egy olyan gyerek, aki egyenesen követeli, hogy feküdjünk le aludni, ha fáradt! Napközben egy és fél órákat alszik, most éppen fél tizenegy körül dől ki, mondjuk erről nagyban tehet a reggel hat óra körüli ébredés. Este nyolckor újra ágyban van.
Az összes szín nevét tudja, felismeri őket. Számolni háromig megy neki, csak úgy megszólal olykor, hogy:"három fiú van ott", "két copfom van", stb.
A glutén érzékenység vonalon tovább haladtunk, voltunk egy másik doktornőnél, aki szerint kilencvenkilenc százalék, hogy ez a baja, de a száz százalék érdekében (mivel nem elég tünet, hogy állandó vashiányos, puffadt pocakú) bél biopsziára kellene mennie*. Ez az, amit mi nem szeretnénk, ezért mehetünk/vihetjük a lányt Szegedre, ott ugyanis már nem csinálnak ilyen vizsgálatot.
Az orvos csak ezen eredmény birtokában adja ki a szakvéleményt, ami nélkül nincs támogatás.
Közben elkezdődött az én ágamon lévő család leszűrése, mert ez a betegség anyai ágon öröklődik.
50 kg vagyok, vagyis végre átléptem ezt a határt is! Végre kevésbé bök itt-ott az a fránya csont.
MI-re rákukkantottunk az aktuális nőgyógyászati megjelenésen, továbbra is tankönyvi gyerek ő, de a mozgása még a doktornőt is meglepte, úgy néz ki -ő sem- nem lesz nyugodt gyerek. A mocorgásnak köszönhetően csak egy ultrahang képet kaptunk róla, amin is a bal térde fölötti láb része látható, a benne lévő csontokkal. Következő orvosos időpont szeptember ötödike, előtte vércukor teszt két hét múlva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)