M., avagy kire ütött ez a gyerek?

M. pár napja feltűnően türelmes a húgával. Persze a napi konfliktusok száma nem csökkent, de észrevettem, hogy amikor már-még nem bírom cérnával V. nyűgős napjait (egy héten egyszer bal lábbal kel fel a kisasszony, ilyenkor SEMMI sem jó), M. higgadtan, sőt nagyon kreatívan fordul felé. Valamelyik nap szépen kérem őket, pakoljanak végre össze a szobában (újabban az a jó játék, hogy a gyerekszoba tatalmát teljesen szétforgatják, a játékokat egyik helyről a másikra hordják, jó esetben a szobán belül maradva, majd ebből készül a bunker). M. neki is állt, de a lány csak ordított, hogy ő bizony nem volt... M. erre így szólt: "Gyere V., nézd mi vagyunk a markolók, így kell csinálni, felszedjük a legót, majd kiszórjuk a dobozba", erre persze ment egyből a lány.
Ma jöttünk haza egy hosszú délelőtt után, V. már félúton feladta a küzdelmeket és az utcán ordítani kezdett, hogy tessék őt cipelni... három táska, a hasamban MI baba és a meleg mellett semmi kedvem nem volt még őt is a karomban tartani, így csak fogtam a kezét és sétáltam, próbálva figyelmen kívül hagyni az ordítását. M. ránézett: "V. akarod, hogy meséljek neked mesét?"
V.: "Nem!"
M.: "de tudok a zsizsiről(zsiráf), oroszlánról, vagy egy gombáról is"
V.: "Nem szeretem őket!"
M.: " de én tudom, hogy szereted, a kedvenced a zsizsi! meséljek róla?"
és végig mesélt neki az úton, kitalált nyúlfarknyi történeteket, de a lányt pont lefoglalta annyira, hogy simán haza sétált!

Szóval szeretném azt hinni, hogy M. tőlem örökölte, hogy ilyen figyelmesen bánik a testvérével,  ekkora türelemmel, de mostanában látva magamat kételkedem ebben.
Viszont a makacssága, az tuti tőlem van...

A harmadikkal átléptük a félidőt

A kiírt dátum tizenöt, vagy tizenhatodika, bár a kiskönyvembe huszadika került bele, ezt beszéltük meg a legelső találkozásunkkor a bábával is. Azt hiszem a menzesz szerint mégis a tizenöt a helyes, eszerint vasárnap beléptem a huszonegyedik hétbe, tehát a fele mögöttem van.
Igen rohan az idő, igen nem hittem volna az elején, hogy a mozgása ilyen hamar mindennapossá válik, hogy nem hagy aludni, mindig akkor élénkül fel, mikor végre ágyba kerülök.
Hogy elmúlik (újra) a rosszullét, a szagoktól való irtózás, hogy megint ki tudom nyitni a hűtőt öklendezés nélkül, de most azt sem értem, mi nem tetszett a hűtő illatán?
Hogy minden rendben lesz vele, hogy a neme megtudása után közelebb érzem magamhoz, ha fiú, ha lány...és még mindig motoszkál legbelül, hogy miért nem lány? Persze a pici fiúcska ruhákat válogatva- mert bizony már megvan, úton vannak a még kellő holmik is-, megjött a "kedvem" a fiúhoz is. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mennyire fog hasonlítania  nagyokra, hogyan illeszkedik be majd közéjük, M. és V. mit szól majd hozzá, és én hogyan növesztek még egy plusz kart...

Megvolt az aktuális ultrahang, amin a megfelelő méreteket mérték, szívhangot hallgattunk, gyönyörű képet kaptunk róla, tehát itt is van Ő, MI és a neki varrt (bizony igyekszem előre dolgozni, hiszen belecsúszunk a karácsonyba majd) waldorf manó:

M., aki hamarosan öt éves

Persze, ha már születésnap előkerülnek a hová vágynál elmenni, illetve a milyen tortát szeretnél kérdések.
Elmenni: Bobóhoz (Kolping)
             Tropicariumba, cápát etetni!
Torta: pókemberes (soha nem látta ez a filmet, még csak mesében sem, egyáltalán van mese belőle?)
          halas, legyen rajta rája, meg egy cápa, bálna is és egy hajó, kapitánnyal (valószínűleg a cápa                 etetés téma lett tovább gondolva)

Most elkezdem bújni az internetes torta varázsló oldalakat, hogyan tudnék tengeri torta bevonatot készíteni. Annyit már kiötlöttem, hogy mivel az ajándéka egy része öt darab legó emberke lesz (ebből mindig hiányunk van), ezen embereket fogom valahogy a torta részévé tenni, mondjuk az egyik ül majd a cápa hátán, a másik a hajót fogja vezetni...
A másik ajándéka egy puzzle lesz, ugyanis a száz darabosat egy órás! kitartó koncentráció után simán kirakja.

Jövőhéten egyik mamánál nyaral pár napot (négy éjszaka), majd az azutáni hét második felét a másik mamával tölti el a Balatonon (három éjszaka). Annyira nagy már.

V., akin naponta meglepődöm

Okítom a Kutyát erre a falkavezér dologra, mármint hogy az én vagyok, ő meg a falka alja kellene, hogy legyen. Ehhez kapcsolódik az etetést megelőző gyakorlat, miszerint úgy teszünk, mintha ennénk a táljából, majd letesszük a "maradékot" neki, amit csak az engedélyünkkel ehet meg.
Tehát ezt gyakoroljuk, amikor megjelennek a gyerekek is a konyhában, miközben teszem le épp a tálat, kiadom az ül, marad parancsot, és láss csodát a kutya szót fogad. A "tiéd, eheted" mondatra feltápászkodik és elindul megenni a tápját. Ezt látva a Lány, örömmel kiállt fel: "Anya, ez beválik!"

Szintén Kutya etetéskor, már elhangzott a "tiéd, eheted", de V. megtoldja a "Jó vacsorát!" mondattal.

Valamelyik nap reggel fekszik mellettem az ágyban, így szól:" van nekem egy édesanyám"

Bőrgyógyásznál jártunk, így a téma adott az anyajegyek, kin mennyi van, és mi is az, milyen... este fürdéskor meglátja az apján lévőket: "apajegyek", és persze hiába magyarázom, hogy márpedig azokat is anyajegynek nevezzük.
Sétálunk kint Lottival, aki -rossz- szokása szerint éppen megint felevett valamit a földről, amit halásztam is ki egyből a szájából, így csöpögött le a nyál az aszfaltra. V. megszólal: "hehe kutyajegy, ott a Lottijegye".

Valamit nagyon keresek, de nincs a helyén, V. felnéz a játékból: "holt helye van" (hűlt helye)

Ez egy mai, ami meg csak szimplán aranyos: "Maci fided, kutyának figyelmét eltereltettem." (figyeld, eltereltem a figyelmét)

A Lány, aki fél(t) a kutyá(k)tól

Intézzük

Bár egy halom orvosi dolog sűrűsödött össze az elkövetkező egy hónapra, szépen lassan neki ugrottunk, és letudjuk őket a napok múlásával. Így pipálhatom a gyerek nevelési tanácsadót, a bőrgyógyászt, jövőhéten ultrahang, majd utána való héten gyerekgasztró V. miatt, és rám is vár egy nőgyógyászati alkalom (valamikor ezek után a védőnővel is találkozni kellene), augusztus végén bejutunk az ortopédiára is.
Nevelési tanácsadó: M. nagyobb jelenetes hisztijei miatt mentem (mintha második dackorszaka lenne), kértem tanácsot, véleményt. A pszichológus szerint nagyon jól csinálom ezt a gyereknevelés dolgot, szóval hátba veregetés nekem, bár be kell valljam tudott új dolgot mondani, aminek agy hasznát vesszük majd, ha büntetésre kerül a sor. M. meg kinövi ezt a korszakát is, egyszerűen annyi, hogy ő egy érzékeny gyerek, aki lassan reagál a körülötte történő változásokra, ezért extra figyelmet érdemel.
Bőrgyógyász: szokásos anyajegy szűrés, amin szerencsére az anyajegyekkel minden rendben volt. Mondjuk azért arra figyelmeztetett a doktornő, hogy van egy enyhe fénykárosodása a bőrömnek, nesze nekem naptej, nulla napozás, csak árnyékban levés... (nem tudom, kitől örököltem ezt az érzékeny bőrt, mindeni totál barna a családban, míg én árnyékban is égek)
M. is jött velem, mert nem rég nőtt egy új anyajegy a kis lábujján, alul a talpán, valahogy félig-meddig a hajlatban. Nála annyit kért, hogy évente menjünk megnézetni, ahogy az én pöttyeim is, így jövőre újra ugyanott, ugyanekkor, ugyanígy.
Ultrahang: már a huszadik hét lesz, hihetetlen, mindjárt félidő! amilyen lassan akartak beindulni a hetek, most épp olyan gyorsan kezdtek el rohanni. Viszont már könnyebb, mert MI minden nap jelt ad magáról, hol finoman bokszolva, hol épp fájdalmasabban kapargatva belülről (most is ficánkol). Ha nem mozogna, egy kis csoki mindig beindítja...
Pár napja Apa is érezte a benti mozgolódást! a gyerekek is nagyon szeretnék, de az öcsi huncut, mert mindig abba marad a mozgás, ahogy gyerek pracli kerül a hasamra.
Gyerekgasztró: V. véreredménye még mindig nincs kész, lassan két hónapja szúrták meg. reménykedem, csak meglesz az eredmény mire menni kell, mert időpont nincs ám úgy pikk-pakk, pedig magánrendelésről van szó. Aztán lehet jelentkezni M-val, meg kell egy vérvétel nekünk felnőtteknek is, tehát felnőtt orvoshoz is kellene időpont. Agyrém!
A nőgyógyászhoz és védőnőhöz nem  kell magyarázat.
Az ortopédia meg V. miatt szükséges, mert az egyik lábán a középső három ujj kesze-kuszán áll. A középső felugrik a másik kettő közé, és míg ez fél éve simán visszaállt rendesen, ha járt, most már nem akar "visszaugrani".

Ha ennyi nem lenne elég, előttem ott a jogosítvány befejezése, A. előtt a diploma megszerzése, és a kutyát is visszük augusztus elejétől kutyaóvodába okosításra.
Aztán hosszabb távú terv, hogy megszülessen itthon MI békésen, egészségesen, majd jövő nyár elején végre magunk mögött hagyhassuk a panelos létet, és végre meglegyen a hőn áhított kertes házunk!

Ők mondták 1.

Valamelyik nap M. futkározott, félvállról odavetette nekem:
"olyan gyors vagyok, mint a vak kígyó"

V-nak odaszóltam, hogy imádom. Erre ő sorolni kezdi:
"Imádom Anyát, imádom Apát, imádom Macit, imádom Mamát, imádom (a teljesn rokonság felsorolása következett), imádom JóIstent"

Reggel ébredés után (most éppen a lány velem, míg M. az apjával egy szobában alszik, ez nálunk hétről-hétre változó, mármint az, hogy kinek hol van kedve nyugovóra térni, a biztos csak az, hogy babaként mind velem aludt) V. megy ki a gyerekszobába, de mielőtt odaér, már nyílik is az ajtó,  és a fejét dugja ki rajta M.
Megörül neki a lány: "Anya, felébredt a Macikám"

Egyébként (bár még mindig nincs két és fél éves) V. sokszor nagyobbnak tűnik a koránál, ha kérdezik, mennyi idős, annyira az van a nyelvem hegyén, hogy három éves. Szobatiszta, érthetően, szépen beszél*, nagy szókincse van, helyesen ragoz (ez még a majd öt évesemnek is néha nehezen megy), és persze szobatiszta. Nagyon várja az óvodát, hiába csitítom, hogy csak M. megy ősszel, ő maximum a születésnapján, de valószínű hely hiányában majd csak több, mint egy év múlva mehet. Nem tudom, mit fogunk egymással kezdeni, hová tudok vele majd eljárni, ami kielégíti a nagylányos igényeit, és MI baba mellett is megoldható. Idővel ez is kiforr...

*egy babás szava van még, a kutya helyett neki tyutyája van :)

A nevenincsmég Kutya

Ma beköltözött hozzánk, nem is mi lennénk, ha a hozzánk érkezése nem zajlott volna kalandosan.
Elmentünk érte, betessékeltük a (macska) szállítódobozba, amibe alulra egy kutyapelenka került, biztos, ami biztos alapon. A mi Kutyánk persze egyből felkaparta a doboz szélére a pelenkát, majd szépen bepisilt, percek múlva pedig bekakilt maga alá. Mondanom sem kell, hogy eközben az én kezemben volt a doboza, az autóval tartottunk már haza felé. A Kutya addig vonyított (V. meg siratta hátul), míg meg nem álltunk a  ház mellett. Így az itt létét egy alapos fürdővel kezdte, majd rászabadultak a Gyerekek, és a Macska is megjelent... Egy óra után kezdett feloldódni, gyanítom az új és újabb elé hordott játékok, plusz a sok-sok simogatás megtette a hatását!
Azóta pisil, rohan, játszik, kakil, harpdál(na) felváltva.
Az újabb migyerekünk...

Neve épp Lotte/Lotti, de valahogy nem az igazi, de a kutyanevekből csak fiúknak valók ugranak be, majd alakul időközben.

M. köszönetet mond

Esténként már egy ideje M. mondja az imát (Én Istenem, Jó istenem...), ha én altatom meg szoktam kérdezni, szeretne-e köszönetet mondani. Íme az elmúlt három napi:
- JóIsten köszönöm azt, hogy meleg volt és kint fagyizhattunk. JóIsten még annyi, hogy jó, hogy vagy!
- ...JóIsten, még azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek! Aludj jót, jó éjszakát. Ámen!
- JóIsten csak azt szeretném köszönni, hogy meleg van, és ennyi sok gyümölcs van a kertben mamánál.

Nagyon kezdi érdekelni, mi is a jó, és mi a rossz. Ki szerint? Ő miért nem hallja az Isten szavát...
Csak legyek elég okos ezeket a kérdéseket JÓL megválaszolni.
Tele van szeretettel, az én nagyfiam!

Mindennapi jelenetek

Beszélgetünk arról, hogy mi lesz a rossz emberekkel.
M. : "hát, lekerülnek a gödörbe"
Én: "a pokolra gondolsz, nem?"
V.: "tudom, börtönbe megy rossz ember"


Egyedül felöltözött a lány (a saját maga által kiválasztott ruhákba), ahogy készen lett, beállt M. elé, és így szólt: "Maci dicsérjél meg!" 
M. nézi, nézi a lányt, körbekerüli, nagyon töpreng, de nem szól...mire a lány:" M. dicsérjél meg, szép vagyok...légyszi!"
M. nagy nehezen kiböki: "Szép vagy!", de V. nem megy el előle... erre M.: "meg a szoknyád is tetszik"

Az újabb M. betűs fiú,

vagyis MI a második keresztnévvel együtt. A gyerekek nagyon várják, napi téma  a hasamban bujkáló testvér. V. többször biztosított arról, hogy majd ő fogja megszülni a pocakjából, illetve szoptatni a cicijéből. Könnyű dogom lesz!
Utoljára huszadikán jártam nőgyógyásznál, a mostani várandósság alatt először annál a doktornőnél, aki kísérte a lánnyal való hónapjaimat. Pozitív meglepetés volt, hogy pusztán az arcom alapján tudta ki is vagyok, pedig utoljára a lány hat hetes korában találkoztunk. Így nem volt meglepő, hogy egyből az otthonszülésről érdeklődött, és megértette, miért is szeretnék minimális vizsgálatot. Sőt önmagától ajánlotta fel, hogy akkor elég csak két és fél hónap múlva találkoznunk. Az afp így letudva, már csak a védőnőnek kell elmagyarázni, hogy miért is hagytuk ki a vérvételt.
MI a vártaknak megfelelő korú volt, CRL 8,46 centinek mérte a gép. Láttuk újra a lába között nőtt jelét annak, hogy bizony még mindig fiú!
Egy hete érzem a finom mozgását, ami egy kis csoki hatására biztosan beindul.

Az első trimeszteri vérvételemen kiderült, hogy nem iszom eleget (ettől függetlenül fél óránként látogatom a mellékhelyiséget), , és valamilyen ellenanyag enzimek pozitívak a véremben, ezért elvileg csak választott vérkészítményt kaphatnék.
A toxoplasma szűrésem továbbra is negatív, hiába a sok éves macska tartás, ez míg gyermeket várunk úgysem fog változni.

Hányingeres időszak vége! Álomkór beköszöntött, a hűtő még nem minden esetben barátom, de már megint meg tudom inni a napi egy bögre tejeskávémat, így könnyebben indul a nap!

Már a tizenhetedik hétbe léptünk.