Az új esztendőre

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Reményik Sándor

és Sok-sok szépet, jót, egészséget, békességet, boldogságot...

Karácsonyra

Áldott,
Békés
Ünnepeket!

 

(mikor izgatottan ötleteltem, hogy mik is kerüljenek az adventi naptár zsebeibe, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elfogynak a meglepetések, hogy pikk-pakk eljön a huszonnegyedike... és tessék, itt vagyunk nagycsaládként, kezemben pihen a tizenegy napos, jóóóó így, nagyon jó)

Egy hete(s)

Békés!
(remélem) Boldog.
Három naposan levette a bába a pku-szűréshez szükséges vért, ezt nagyon zokon vette.
3500 gramm volt. A mérleget visszavittük.
Négy naposan leesett a köldökcsonkja.
Szereti, ha énekelünk neki, bárki is daloljon...mondjuk a hasamban is mindig bulizott, ha zenét hallgattam.
Nehezebben viseli, ha egyszerre szeretgetné a két nagy, de jó fej, csak nyekereg, ha megnyomják.
Gyönyörű! Formás, írtam már, hogy manó füle van?

<3

Pillanat

Lassan hömpölygő, édes babaillatú, álomittas, tejcsepp a száj szegletben, elcsípett mosolyok. Békesség. Boldogság van. Szeretem. Szerelem.

40. hét

Hozzám képest hatalmas, egyébként pirinyó, manófülű, tegnap, vagyis 3 naposan 3500 grammnak mért

kisfiam.

MI megérkezett

2013.12.13. hajnali 4:25
Itthon, békességben, pont egy órával volt hosszabb a szülés, mint anno a nővérénél, de legalább a bábák ideértek. Tökéletes gyerek, imádom a babaillatot!
Az éjszakázást újra kell szokni, az utófájás sem rémlett ilyen rémesnek...
Milyen furcsa, ha egyszerre alszik mind a három, hát még, mikor egyszerre sírnak... izgalmas lesz a jövő év!

39. hét a szülés előtt

Kicsit lemaradtam, de szeretném, ha sorban lennének meg a dolgok, így egy kép erről is:

és az érzések, amik megmaradtak:
-de nehéz légszomjasan egész nap, nem bírok ki így egyben még egy-két hetet
- alig bírok menni, hová megy lentebb ez a gyerek
- jó lenne, ha Apa születésnapján születne, vagy másnap, vagy harmadnap, de legalább tizennegyedikéig, hogy megjegyezhető legyen a dátum
- éljen megint légszomj baloldalon fekve, jobbra meg a gyomorsav bánt
- éjjel egyre jobban alszom, csak nem rápihenek a szülésre?
- azért a következő wc körnél be kell vennem egy savlekötőt, sosem bújik ki ez a gyerek
- szeret egyáltalán?
-milyen keveset mozgott ma, csak nem holnap lesz a napja?

Az idei cipősdobozok

Az egyik egy négy-hat éves lányé:

A másik egy öt-hét éves fiút örvendeztett majd meg:

38+2 nap, készülődünk

Szombaton reggel a kalapom tettem volna arra, hogy babázni fogok, de hiába az egésznap tartó has keményedések, állandó mellékhelyiség látogatás, levegőtlenség, fázás... Még a gyerekeket is elküldtem magam mellől, mert zavart a jelenlétük...majd megsirattam, hogy nincsenek a közelemben*.
Mégis késő délutánra mindent elvágtak, azóta napi pár kósza erős keményedés, levegőtlenség (ma például nem bírtam elmenni emiatt az óvodáig), de MI még bent.
A bábánk múlthéten pénteken azt mondta, hogy nagyon lent van a feje, de még zárt (bár rugalmas) a méhszáj, szerinte nem várja meg ez a fiú a tizenötödikét. Meglátjuk, készülődünk, várakozunk.
Különös hangulatúak ezek az együtt töltött utolsó napok, hiszen adventi időszak van, ami már magában is varázslatos, de így méginkább ráhangolódunk a közelgő ünnepre.

38+1 napos (98 cm haskörfogatú) MI-lak:

*legalább abban már biztos vagyok, hogy újabb hajnali szülésre vágyom, amikor a gyerekek békésen szuszoghatnak a saját ágyukban, majd az első perctől együtt lehetünk, örülhetünk nagycsaládként