Okítom a Kutyát erre a falkavezér dologra, mármint hogy az én vagyok, ő meg a falka alja kellene, hogy legyen. Ehhez kapcsolódik az etetést megelőző gyakorlat, miszerint úgy teszünk, mintha ennénk a táljából, majd letesszük a "maradékot" neki, amit csak az engedélyünkkel ehet meg.
Tehát ezt gyakoroljuk, amikor megjelennek a gyerekek is a konyhában, miközben teszem le épp a tálat, kiadom az ül, marad parancsot, és láss csodát a kutya szót fogad. A "tiéd, eheted" mondatra feltápászkodik és elindul megenni a tápját. Ezt látva a Lány, örömmel kiállt fel: "Anya, ez beválik!"
Szintén Kutya etetéskor, már elhangzott a "tiéd, eheted", de V. megtoldja a "Jó vacsorát!" mondattal.
Valamelyik nap reggel fekszik mellettem az ágyban, így szól:" van nekem egy édesanyám"
Bőrgyógyásznál jártunk, így a téma adott az anyajegyek, kin mennyi van, és mi is az, milyen... este fürdéskor meglátja az apján lévőket: "apajegyek", és persze hiába magyarázom, hogy márpedig azokat is anyajegynek nevezzük.
Sétálunk kint Lottival, aki -rossz- szokása szerint éppen megint felevett valamit a földről, amit halásztam is ki egyből a szájából, így csöpögött le a nyál az aszfaltra. V. megszólal: "hehe kutyajegy, ott a Lottijegye".
Valamit nagyon keresek, de nincs a helyén, V. felnéz a játékból: "holt helye van" (hűlt helye)
Ez egy mai, ami meg csak szimplán aranyos: "Maci fided, kutyának figyelmét eltereltettem." (figyeld, eltereltem a figyelmét)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése