Költözés és új hírek

Csak sikerült átjönnöm, mert hiába nem szerettem volna, és próbálkoztam kitartóan a freebloggal nem jutottunk egyességre. Remélem hamar beletanulok itt a dogokba.

Két hónapja engedett írni utoljára odaát, alig bírom összeszedni, hogy mi is történt azóta.
A legfontosabb, hogy V. már egyáltalán nem szopik, és bár az első napokban nagyon hiányzott, már egyáltalán nem. Jó végre egy kicsit magam lenni (bár V. nem így gondolja és napi sokszor hozzám bújik, szagolgat). A szopizást csak cumival sikerült kiváltani, most cumi függő, de nem idegesítem ezen magam, ha nagyobb lesz majd elhagyja, addig is próbálom korlátozni a cumi használatát csak az alvásidőkre.
Apropó alvás: egy hete hat körül ébred, így persze már tíz után nyűglődik, aludni viszont nem lehet lerakni. Persze elaludni mindig úgy sikeredik, hogy M-ért indulni kellene már az óvodába.
M. is tiltakozik az alvás ellen, természetesen fáradtan ő is a kezelhetetlen kategória. Így tegnap bent kellett aludnia az óvodában (igen ott simán alszik, míg itthon csak a falat rugdossa, majd két perc fekvés után felkel, és bejelenti ő már aludt). Ma is bent alszik, mert foci van délután, amire egy hónapja jár, és minden nap megkérdezi, ugye ma már focizhat...
A két gyerek kapcsolata egyre jobb, hihetetlen, hogy órákig képesek egymás mellett játszani összeveszés nélkül. Azért nem mondom, hogy mindig béke van, sőt, ha valamiben nem egyezik a véleményük (most még az általános az, hogy V. nem akar engedelmeskedni a nagy tesónak), kitör a háború. Fülsértő ordítás, játékok másik kezéből való kitépése, egymás verése... ember legyen a talpán, aki ilyenkor nálunk igazságot tesz.
Egyébként meg egész nap beszélnek, M. megállás nélkül, bármiről, ami az eszébe jut, a kicsi meg a nagyot utánozva játszik, szívja magába a szavakat/mondatokat. Tegnap például fél órán keresztül olvasott a babájának, és érthető volt a történet (és még csak kettő múlt:).

és a végére egy három héttel ezelőtti kép, magyarázat hamarosan: