Ma éppen 35. hét, még egy és születhetne, még kettő és végre itthon is. Tizennégy nap, visszaszámolok...(aztán koppanok és újra átlépjük a kiírt napot).
Addig is lassan, de biztosan neki is állok összetenni a kórházi/itthoni táskát, kimosni a baba dolgokat. Alig várom, hogy lássam száradni a falatnyi bodykat, rugdalózókat...
Máűsfél hét múlva még egyszer -és remélem utoljára- találkozom a nőgyógyásszal, majd utána nem sokkal jön a 37. heti bábás találkozás. Utána hátra dőlünk, várunk.
Csütörtök este óta folyamatosan jönnek-mennek a jóslófájások, amik a lábamba is kisugároznak. Azért az első pár után elkezdtem kicsit félni a szüléstől, mert eszembe jutatta, hogy bizony nem gyalogtúra lesz, de remélhetőleg MI jófiú és hasonlóan szeretne érkezni, mint a nővére.
A hátam újra fájdogál, megmentőm a melegvizes fürdő, no meg a sok-sok fekvés.
Készen az adventi naptár, a karácsonyi ajándékok 90%-os készültségben, már a Mikulástól kapott ajándékok is a szekrényben várakoznak.
Izgalmas hónap elé nézünk!
:) jajdenagyonjó!! :) Gondolatban Veled vagyok, kellemes jóslózásokat, nekem szülés után kifejezetten hiányoztak a kádban együtt ringások ;)
VálaszTörlés