Úgy megnőttél, szinte félek
részlet
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Várnai Zseni
Édes Lányom, aki azt kérte a születésnapjára, hogy fessem ki színesre a körmeit.
Aki:
-minden reggel kiválasztja a saját ruháit, amikben a rózsaszín, lila és szívecskék dominálnak
-legszívesebben mindig szoknyában lenne, tüllben.
-még mindig cumizik alváskor, most éppen újra mellettem szeret álomba szenderülni.
-egy bújós cica, de ugyanakkor harcias kakasként is tud viselkedni.
-március harmadikán belép az óvoda kapuján!
Hogyan telhetett el három év ilyen gyorsan, szinte észrevétlenül?
Nagyon sok Boldog születésnapot V.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése