Igen rohan az idő, igen nem hittem volna az elején, hogy a mozgása ilyen hamar mindennapossá válik, hogy nem hagy aludni, mindig akkor élénkül fel, mikor végre ágyba kerülök.
Hogy elmúlik (újra) a rosszullét, a szagoktól való irtózás, hogy megint ki tudom nyitni a hűtőt öklendezés nélkül, de most azt sem értem, mi nem tetszett a hűtő illatán?
Hogy minden rendben lesz vele, hogy a neme megtudása után közelebb érzem magamhoz, ha fiú, ha lány...és még mindig motoszkál legbelül, hogy miért nem lány? Persze a pici fiúcska ruhákat válogatva- mert bizony már megvan, úton vannak a még kellő holmik is-, megjött a "kedvem" a fiúhoz is. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mennyire fog hasonlítania nagyokra, hogyan illeszkedik be majd közéjük, M. és V. mit szól majd hozzá, és én hogyan növesztek még egy plusz kart...
Megvolt az aktuális ultrahang, amin a megfelelő méreteket mérték, szívhangot hallgattunk, gyönyörű képet kaptunk róla, tehát itt is van Ő, MI és a neki varrt (bizony igyekszem előre dolgozni, hiszen belecsúszunk a karácsonyba majd) waldorf manó:
Azt mondod, mindjárt itt a karácsony? :D Nagyon örülök, hogy minden rendben! Hogy is lehetne másként! :)
VálaszTörlésMár csak 4 hónap:p, ami pikk-pakk elröppen :)
VálaszTörlés