Valamelyik nap M. futkározott, félvállról odavetette nekem:
"olyan gyors vagyok, mint a vak kígyó"
V-nak odaszóltam, hogy imádom. Erre ő sorolni kezdi:
"Imádom Anyát, imádom Apát, imádom Macit, imádom Mamát, imádom (a teljesn rokonság felsorolása következett), imádom JóIstent"
Reggel ébredés után (most éppen a lány velem, míg M. az apjával egy szobában alszik, ez nálunk hétről-hétre változó, mármint az, hogy kinek hol van kedve nyugovóra térni, a biztos csak az, hogy babaként mind velem aludt) V. megy ki a gyerekszobába, de mielőtt odaér, már nyílik is az ajtó, és a fejét dugja ki rajta M.
Megörül neki a lány: "Anya, felébredt a Macikám"
Egyébként (bár még mindig nincs két és fél éves) V. sokszor nagyobbnak tűnik a koránál, ha kérdezik, mennyi idős, annyira az van a nyelvem hegyén, hogy három éves. Szobatiszta, érthetően, szépen beszél*, nagy szókincse van, helyesen ragoz (ez még a majd öt évesemnek is néha nehezen megy), és persze szobatiszta. Nagyon várja az óvodát, hiába csitítom, hogy csak M. megy ősszel, ő maximum a születésnapján, de valószínű hely hiányában majd csak több, mint egy év múlva mehet. Nem tudom, mit fogunk egymással kezdeni, hová tudok vele majd eljárni, ami kielégíti a nagylányos igényeit, és MI baba mellett is megoldható. Idővel ez is kiforr...
*egy babás szava van még, a kutya helyett neki tyutyája van :)
hááát, abszolút megértelek :D de szerintem decemberig lesz csak "gond", utána nagyon jó lesz Vele hármasban otthon ;)
VálaszTörlésMélyen belül én is tudom, hiszen M-val és V-val is nagyon jó volt itthon, mikor M. ki lett véve az óvodából, szépen összenőttünk pár hét után :)
VálaszTörlés